Internetezéssel kezdtük a napot. Sajnos az én gépemmel nem lehetett a vezetékes kapcsolatot létrehozni. Csak néhány levelet írtam a másik géppel. Miközben Gyuszi számítógépezett, én körülnéztem a környéken. Egyszercsak letámadott három gyerek. Papírzsebkendős dobozt nyomtak az orrom alá, miközben az ingzsebemből a telefont ptóbálták kivenni. Ettől kezdve a telefont kézben tartottam. Délután a főtéren egy nagyobb csapat mindketőnket letámadott és kihúzták Gyuszi pénztárcáját. Ő kiáltott nekem, én meg hívtam egy járókelőt. Körülvéve a gyerekeket, az egyik eldobta a pénztárcát. Nagy szerencsénk volt és jó tanulság is.

Elsétáltunk az Etióp-Kubai-Barátság-parkba. A hetvenes években kubai katonák támogatták a rendszert, a szocialista országok adták a felszerelést. Még tettünk egy kísérletet a Nemzeti Múzeum elérésére, de a többféle, egymásnak teljesen ellentmondó magyarázatok után visszafordultunk. A tévében a BBC és az Al-Jazeera adásait néztük. Így értesültünk Václav Havel haláláról.