Gyula barátom jelentkezett Brazzaville-ből: "Pénteken este érkeztem meg Brazzabille-be. Így két nyugodt napom volt a város felfedezésére. Első sétám a kompátkelőhöz vezetett, hogy megérdeklődjem, milyen feltételekkel tudok átjutni a Kongó folyó túlsó partján fekvő Kinshasába. Más úton akartam visszajutni a városközpontba, így jutottam el a vasútállomáshoz. Éppen "bevagonírozás" volt. Sajnos ez a legjobb szó az eseményhez. A filmekben lehet ilyen körülményeket látni, amikor a zsidókat viszik a koncentrációs táborokba. Csak ott nincs szemét, mint itt. Fegyveresek sorbaállították az embereket az állomás előtt, aztán lökdösve engedték be őket a vonathoz. Egy idős bácsit mindig visszahúztak a fegyveresek, alig tudott előre haladni. Figyeltem, vége bejutott a vonathoz. Utam az állomástól egy érdekes építésű templomhoz, a Szent Anna Bazilikához vezetett. Éppen egy különleges mise volt, csak nők voltak a templomban mindenki egyforma zöld viseletben. Azért beengedtek és az egyik oldalhajóból néztem a szertartást. Szépen énekeltek, még zenekaruk is volt. Vasárnap a konzulátusok megkeresése volt a fő program, de megint eljutottam egy templomba, itt is mise volt, ez azonban nem volt annyira érdekes. Múzeum itt sincs, de van egy szép mauzóleum, melyben a város nevét is viselő Brazzaville sírja található. A hétfői és keddi nap vízumok beszerzésére volt szánva, mellette azért maradt egy kis idő egy kis lötyögésre is. Látnivaló nincs más, erről meggyőződtem, miközben taxival vízumok után rohangáltam. Sikerült is kettőt szereznem: Gabon nagyon fontos volt, mert innen állítólag hajóval át lehet jutni Sao Toméra. Kamerun volt a másik. Még egy vízum nagyon kellene, Egyenlítői-Guineáé, de ők mindenhol elutasítottak idáig. Pedig fővárosa Sao Tomé és Kamerun között fekszik egy szigeten. Szerda délelőtt átkompoztam Kinshasába, ott béreltem egy taxit városnézéshez, utána pedig a repülőtérre hajtattam, ott töltöttem az éjszakát, mert korán indult a gép Libreville-be. De egyébként sem akartam ezen a környéken tovább maradni, mindenhol csak a pénzemet akarták. Behajózáskor ragadtak rám az emberek, mindegyik segíteni akart, persze erőszakosan és pénzért. Végül mégis szükségem volt egyikükre, mert akkora volt a káosz. Kinshasában, ahogy átértem, azt hittem, börtönbe kerültem, annyi rács volt. Három különböző helyen töltötték ki ugyanazt a nyomtatványt, az utolsóból elvitték az útlevelem fénymásolni. Mind a 14 vízumot lemásolták. Hét alkalmazott nézte át az útlevelemet, végül 20 dollár baksisért kaptam kézhez. Zairébe soha többé nem jönnék! Gyuszi" Én közben a kenyai követségeket és légitársaságokat keresem. Megérkezett Magyarországról a rossz hír, amely magyarázatot adott arra, hogy miért nem tudtam kártyáimmal vásárolni. A bankomat hackertámadás érte és mindennemű kártyás vásárlást letiltottak. Csak az automatából tudtam pénzt felvenni. Esetenként 20 euró, melynek költsége 7 euró. a kártyát otthon ingyen kicsrélik. De az otthon most igen messze van.