Balázs Judit: Mindenki Egyformán Különböző. Rendhagyó útikönyv Egyiptomról, 2014, Sopron, Nyugat-Magyarországi Egyetem, 226 old. + 5 színes tábla.
A kritikát írta: Matus János, Professzor Emeritus (DS), (volt ENSZ diplomata)
A könyv címe filozófiai mélységű eszmefuttatásokat sejtet, az olvasó azonban nagyon is hétköznapi élethelyzetekkel és a belőlük adódó problémák gyakorlatias megoldásával találkozik Balázs Judit könyvében, amely a tartalmát tekintve egy éles szemű és az apró részletek iránt különleges érzékenységet tanúsító külföldi egyiptomi kalandjaként is jellemezhető.
Balázs Judit szakképzettségét tekintve közgazdász. A világgazdasággal foglalkozó kutatóként ismertem meg csaknem három évtizeddel ezelőtt. Amikor a „Mindenki egyformán különböző” című könyvének megírására ösztönző motívumait kerestem, első gondolatom az volt, hogy Balázs Judit több évtizeden keresztül aktív tagja volt a nemzetközi békekutató közösségnek. A békekutató intézetek hálózata fontos szerepet játszott a hidegháború utolsó két évtizedében. Jól szervezett kutatásokra épülő javaslataival hozzájárult az államok közötti feszültségek mérsékléséhez. A békekutatás és a nemzetközi kapcsolatok elemzésére is felhasznált szociológiai irányzat, a konstruktivizmus közötti kapcsolat nehezen mutatható ki, nyilvánvaló azonban, hogy mindkettő a népek, kultúrák, vallások és civilizációk közötti kölcsönös megismerést a nemzetközi béke és biztonság fontos feltételének tekinti.
Balázs Judit könyve Egyiptom és az egyiptomi emberek mindennapjainak bemutatásával ezt a megismerést szolgálja. Az olvasó érdekes részleteket tudhat meg a könyvből a nők helyzetében az elmúlt ötven évben bekövetkezett változásokról, valamint a nők és a férfiak kapcsolatáról. Ez utóbbival összefüggésben igyekszik eloszlatni néhány tévhitet, amelyek jellemzik az iszlám világgal kapcsolatos gondolkodást. A hagyományos családi értékek megőrzésével kapcsolatban érdekes beszámolót találhatunk a könyvben egy újszülött tiszteletére rendezett családi eseményről, amelyen a szerző maga is részt vett. Bepillantást nyújt az arab nyelv elsajátításával és konkrét élethelyzetekben történő alkalmazásával járó bonyodalmakba.
Színes leírások gazdagítják a könyvet a kairói utcákon tapasztalható közlekedési káoszról, és arról hogyan fejleszti ez a káosz az emberek probléma-megoldó képességét. Az utcakép leírásának talán legszínesebb és egyben legnaturalisztikusabb részét a ramadánnal kapcsolatos előkészületek aprólékos leírása alkotja.
A könyvben érintett témák közül nem maradhatott ki az egyiptomi oktatás sem, mivel a szerző vendégtanárként több évet töltött egy Kairótól viszonylag távolabb eső kis város egyetemén. Megismerhette tehát az egyiptomi „vidék” jellegzetességeit is. Vendégtanári minőségéből adódóan azonban mindenekelőtt az oktatás minőségéről, az egyetemi fiatalság tanuláshoz való viszonyáról kaphatunk tőle hiteles képet.
A piramisok országában járva a szerző természetesen nem mulaszthatta el ennek a fontos történelmi és turisztikai jelentőségű témának a tárgyalását sem. Számos, a széles olvasóközönség által kevéssé ismert tényt és eseményt idéz fel az ókori Egyiptom történetéből. Megismerhetjük az archeológiai kutatások néhány érdekes epizódját. Az oázis turizmussal kapcsolatos leírása talán konkrét ötletet is adhat a vállalkozó szellemű utazóknak.
A könyv stílusa rokonszenvesen csevegő. A szerző mértéktartóan támaszkodott a humor, az irónia és az önirónia eszközeire. Az olvasó elvárásaitól és érdeklődésétől függően többféle üzenet is kiolvasható az írásból. Számomra az egyik érdekes üzenet az, hogy a más kultúrák iránti érdeklődés felkeltheti a megismerésük iránti vágyat, amely elvezethet a megértéshez, az empátiához és nagyobb toleranciához. Lehetséges, hogy egy békésebb világ feltételei éppen ebben rejlenek?
Budapest, 2015, szeptember 17.
