2009. december 13. vasárnap, 17:18

Blogok - Blog-ok, útleírások

FIGYELEM! A rendezvényekhez, blogokhoz és orvosi missziókhoz tartozó képeket kategóriákba rendezve kérjük tekintse meg a képgalériában!

2009. november 27

Szombat délután érkeztem meg elég szövevényes módon Angola fővárosába, Luandába. A reptéren szerencsém volt, már ott voltak a 18. AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés protokollosai, akik a diplomata sorban viszonylag gyorsan átvittek bennünket a formalitásokon. (Így is kb. 1 órát tartott) Utána jött a fekete-leves. Kb. 1 órányi várás után, több utassal egyetemben nem érkezett meg a csomagunk a South African által üzemeltetett johannesburgi járattal. Nem örültünk neki, de beletörődtünk sorsunkba. Aztán egy újabb protokoll-szoba felé vettük az irányt, ahol megkaptuk fényképpel ellátott, laminált belépőkártyánkat a 18. AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlésre.

Az est jól sikerült, mi pedig kellőképpen fáradtan tértünk haza. Éjjel három körül Zsuzsa azzal ébresztett, hogy rosszul van. Erősen rázta a hideg, rögtön maláriára gyanakodtam. Nagyon rosszul volt szegény, de igyekeztem megnyugtatni, ha ez malária, megkapja a helyi legjobban bevált gyógyszer, és egy-két napon belül jobban lesz. Orvost hívtunk, aki mentőt hívott, és bevittek bennünket a környék gondolom legjobb kórházába. Ami egyébként nem is volt rosszul felszerelt, és igazán jó állapotú épület volt, de azért kicsit megijedtünk attól a betegszagtól, ami a bejáratnál fogadott bennünket, a kórházi folyosó padlóján fekvő, infúziót kapott emberek látványától. Zsuzsit felvitték az emeletre. Szegény közben elég rosszul volt, majdnem elájult, nagyon sápadt volt. A hasa is nagyon fájt. Megvizsgálták, vettek vért, megmérték a vércukorszintjét. Megállapították, hogy nem maláriás, hanem állítólag a malária-ellen szedett Malaron gyógyszer mellékhatásaitól szenvedett. Kapott három adag infúziót, én pedig mellette egy ágyat, hogy mindketten tudjunk legalább egy pár órát pihenni.

6.15-kor indultunk a reptérre a szállodától, a vasárnapi napra ugyanis projekt-látogatást terveztek a Közgyűlés tagjainak. Én az olaj- és gázkitermelő projektet választottam Luandától 350 km-re északra, Soyoban, a Kongóval határos Zaire  tartományban.

2009. november 28-december 2

Ezek a napok leginkább a 18. Közös Parlamenti Közgyűlésről és az ahhoz kapcsolódó programokról szóltak. A Közös Parlamenti Közgyűlést Angola külügyminisztere, valamint Louis Michel és Wilkie Rassmussen AKCS-JPA társelnökök beszéde nyitott meg. Számomra nagyon hiányzott a már megszokott módon érzelmi empátiát kiváltó, statisztikai számokkal és élettörténetekkel sokkoló Glennys Kinnock asszony, az előző ciklus társelnöknőjének a megnyitó beszéde. A hivatalos megnyitón José Eduardo dos Santos Miniszterelnök úr is személyesen részt vett.

Természetesen Murphy törvény, hogy 12:30-kor futott be (egyébként csodával határos módon)a szombaton elveszett táskám, így már egyáltalán nem volt lehetőségem átöltözni, de most már mindegy is volt. A negyedik napja viselt farmerban és Zsuzsának köszönhetően egy legalább fehér pólóban segédkeztem a CONCORD vitaebéd előkészületeiben és lebonyolításában. Ez lényegében annyit jelentett, hogy a különböző országok politikusait megszólítottam, meghívtam a vitaebédre, a standon kezeltem a  kb. 12 francia és 10 angol nyelvű CONCORD állásfoglalást. Ezek különböző fontos, aktuális témákban írott, tömör, 1-2 oldalas beszámolók, melyeket az AKCS tömbben dolgozó európai fejlesztési szervezetek valamint a helyi fejlesztési szervezetek tapasztalatai alapján állítottunk össze. Ez egy kivonat arról, hogyan látja a civil szféra az adott problémát, miért tartja azt problémának, és mi lehet a megoldáshoz vezető út. Egyedülálló módon tehát egy politikai rendezvényre beviszi a civil szféra hangját, ezáltal teljesen máshogy közelíti meg a vitatott témákat.

Volt, aki teljes pakkot kért az állásfoglalásokból, volt aki csak a Cotonou Egyezmény Felülvizsgálatára vagy a Kereskedelmi Gazdasági Társulások jelenlegi állására volt kíváncsi. Körülbelül 100 politikushoz intéztem meghívást, kb. 70 érdeklődőnek sikerült CONCORD állásfoglalásokat is adnom, illetve további 30-val beszélgetést folytattam angol és/vagy francia nyelven az állásfoglalásokról. Közben a többiek bent a vitaebédet bonyolították, én a bejáratnál felállított standot menedzseltem és a be, illetve kimenőket láttam el információval.

Nem kis bátorság kellett néha hozzá, hogy az Európai Parlamenti csúcspolitikusokat vagy afrikai miniszteri és egyéb vezető pozícióban lévő Parlamenti Képviselőket szólítsak meg, pláne farmerban és sportcipőben, de a feladatot megoldottuk és véleményem szerint sikeresen. Úgysem a külső számít, hanem a fellépés, a tekintet és a tartalom. 

A Közös Parlamenti Közgyűlés az agenda szerint rendben lezajlott, rengeteg plenáris üléssel. A keddi napon került sor a civil szféra második rendezvényére, az SOS Faim által és afrikai mezőgazdasági szervezetek által szervezett vitaebédre, ahol a déli kollégák elmesélték, milyen mértékű problémát jelentenek az élelmiszertermelésben a klímaváltozások hatásai és erről egy nagyon érdekes prezentációt tartottak, amely megtekinthető itt.

Esténként kulturális programokkal szórakoztatták a résztvevőket. A táncos, énekes, zenés produkciók sokszínűsége, az előadóművészek profizmusa mindenkit meggyőzött arról, hogy Angola milyen csodálatosan sokszínű kultúrával rendelkezik. Fantasztikus élő énekes előadásokat, maszkos össztáncokat láttunk. Nem kevés ilyet láttam már életemben, Európában és Afrika több országában is, és tényleg kiemelkedőnek érzem ilyen az afrikai előadóművészeket. Főképp ami az énekeseket illeti.

Ezek az esti informális rendezvények azért is voltak fontosak, hogy a politikusok közötti és a civil-politikus közötti kötetlen beszélgetésre még további alkalom adódjon. Többek között, szudáni, kameruni, brazzaville-kongói és angolai politikusokkal beszélgettem. Lehetőségem volt egy esti rendezvény és egy reggeli során Gurmai Zita Európai Parlamenti képviselővel is gondolatokat cserélnem, többek között a nők helyzetéről Kelet-Kongóban.

A 18. AKCS-EU Közgyűlésen sikeresen lezajlott tehát, szakmai dolgokról azért nem írok a blogban többet, mert egyrészt sok magyarázatot kívánna, másrészt a következő honlapon a Közgyűlés során készített sajtóközlemények megtekinthetőek itt:

http://www.europarl.europa.eu/intcoop/acp/60_18/default_en.htm

Utolsó gondolatként. Magyarország lesz 2011-ben az EU Soros Elnöke. Reméljük, hogy a periódus alatt nálunk rendezik meg az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlést…

A Közös Parlamenti Közgyűlésnek vége, tovább folytatom munkámat délen, Ondjivában.

Luanda-Lubango belföldi járattal repülővel. Menetidő 50 perc. Lubango szép város, a legtöbb épületen, lodge-on, parkon még szinte meg sem száradt a festék.

Lubango-Ondjiva buszút

16.05

Elköszönés a lubangoi kísérőmtől, Zangótól, aki rendőrnek mondja magát, de szerény véleményem szerint hírszerző. A kulturált, nagyon jó állapotban lévő busz időben indul Lubangóból. Tervezett érkezési idő Ondjivába a jegyárus szerint 22h, a sofőr szerint 23h, a sofőr mellett álló férfi szerint 24h. Szokásos.

Lubangó várost elhagyva. Jó minőségű 2 sávos aszfaltút, kb. 80-100 km/h –val haladunk.

17.00

Egyre egyszerűbb falvak. Hagyományos öltözetű, felékszerezett, meztelen felsőtestű helyiek elvétve. Figyelni kell az út szélét.

275 km kőtől (állítólag Ondjivához viszonyítva, de erről senki nem tudott 100%-san megerősíteni a vuszon) aszfaltút vége. További út építés alatt. Párhuzamos elterelő földút, nagyon ráz. Kb. 30 km/ h-val haladunk.

18.15

Pisiszünet. Fehér senék 3 km-ről kiviláglik. Helyiek kuncognak, én pirulok.

Út hol jobb, hol megint rázós, váltakozva.

21:40, kiejtés szerint Sulunál

Sulu előtt az út nagykátyús, vizes, homokos, nem ráz, de a haladás lassú. Lényegében párhuzamos ösvények között haladunk. Helyi guide fontos lehet, különben könnyen eltévedhetünk.

22:00

Hirtelen több kamion szemből. Nagyon széles földút, óriás kátyúkkal.

22:20

Kínkeservesen araszolunk előre. A Torday Expedíción volt ilyen..Kelleni fog a helyi guide…Majdnem elakadtunk, picit megijedtem. Térerő a nagyobb városokat leszámítva sehol. Sándor szerintem nem kapja meg az smseimet.

22.27

Ja, és a földút 2 oldalán 1,5 m mély árok. Az előbb félre kellett húzódnunk, hogy a szembe jövő kamion el tudjon lavírozni az árok szélén. Otthon a Fábry most megy, én meg nem tudom pontosan mit is keresek itt dél-Angolában az éj sötétjében.

22.33

Talán túl a nehezén, kicsit megindultunk. A buszon izzadságszag terjeng.

23:15

Útlevél ellenőrzés Kunene tartomány határánál. Zökkenőmentes, 3 perc alatt lezajlik. Megint szuper aszfaltos út, 2 sávos, száguldunk. Közben Fábry Showderről is volt visszajelzés, megnyugodtam minden tekintetben.

00:30

Megérkezés Ondjivába. Szállás a püspökségen.

Ondjivában a katolikus papok halmoztak el vendégszeretetükkel és figyelmükkel minden tekintetben. Kísérőm Pater Geudencio volt, aki a Caritas Kunene tartománybeli igazgatója is. Katolikus pap és non-profitos részén úgy tapasztaltam ő is roppant érzékeny a szociális témákra. Sokat beszélgettünk a helyi szükségletekről, és igyekezett a rövid idő ellenére megmutatni mindent, amit csak lehetett. Többek között látogatást tettünk a térség állítólag legjobb iskolájában, az Ondjivától 10 km-re található Omupanda Katolikus Misszión. Kunene régióban ( és azt mondják Angolában általában) az oktatás jelenti az egyik legnagyobb problémát. A háborúból 7 éve kilábalt országban az írástudatlanok aránya 58%. Bár az ország újjáépítése jelentős dinamikában megkezdődött, az infrastruktúra, úthálózat, kereskedelem, közigazgatás, elektromos áram, víz és csatornázás megoldására fókuszál és költ a kormány jelenleg. A szociális és oktatási szektort egyelőre elhanyagolja, illetve azt mondják jó 10-15 év kell még hozzá, hogy azt is megreformálja, újra-építse. Viszont addig is, az iskoláskorú generációk éhesek a tudásra, az iskola hiánya mindennapi probléma. Omupanda 50-100 km-es régiójából mindent megtesznek a fiatalok és családjaik, hogy közelebb kerüljenek az iskolához. Az omupandai, jelenleg 3 teremben 55 lányt és fiút bentlakásos iskolában nevelő internátusba többszörös volt a túljelentkezés. Ondjivában az iskolát telítettek. A katolikus nővéreknél háza mögött, még a garázst is átalakították diákszállássá. Ott 4 emeletes ágyon 16 lány él és alszik, a garázsban. Vidéki lányok, félárvák és árvák, akik még annak is örülnek, hogy így legalább csak 10 km-re találtak szállást az iskolától.

Ondjivába egyébként az Angolai Köztársaság Magyarországi Nagykövete, Joao-Miguel Vahekeni valamint az ondjivai püspök, Kevanu püspök úr által kerültünk. Az ősz folyamán került sor arra a hármas találkozóra Rómában, ahol Balogh Sándor AHU elnök felé tolmácsolták azt az igényt, hogy szívesen látnák dél-Angolában az AHU-t, és kérték, hogy amennyiben lehetőségünk van rá, menjünk el tereplátogatásra és tegyük meg, amit tudunk az oktatási szektor fejlesztéséért.

A felkérésnek eleget téve a feladatot teljesítettük, és a kezdeti sikeres együttműködés reményében hosszútávon együtt tervezünk működni a dél-angolai Caritassal valamint az omupandai misszióval.

Ondjivából busszal mentem át Windhoekba. Mivel csak 1 napot töltöttem ott, hogy a hazafelé utat onnan tegyem meg, csak felszínes benyomásaim vannak róla. Szimpatikus hely, sok turistával, elfogadható árakkal. Sokkal olcsóbb, mint Angola. Windhoek színes és rendezett. Az az egy nap elröppent, amit Windhoekban töltöttem. A második nap reggelén pedig már indultam is a városközponttól 42 km-re található reptérre, hogy megtegyem Münchenig a 9 óra 40 perces utat.