HÁBORÚS ÖVEZETBE INDULNAK GYÓGYÍTANI, ÉLETEKET MENTENI

Ötödik alkalommal indulnak el az Afrikai – Magyar Egyesület (AHU) önkéntes orvosai, akik a kelet – kongói Kiwanja menekülttáborban és a környező falvakban a háború szenvedőin segítenek.

Budapest, 2010. február 2. – Az Afrikai - Magyar Egyesület immár ötödik alkalommal önkéntes orvosokat küld Kelet - Kongóba a Háború Gyermekei Segélyakció keretében. A 4 fős csapat 2010. február 2-án utazik el Budapestről, hogy Kairón és Entebbén keresztül megérkezzen a kelet – kongói Rutshuruba és megkezdje 1 hónapos gyógyító tevékenységét Kiwanja menekülttáborban és a környező falvakban. Magyarországi cégek, magánszemélyek adományai és az Egyesület által szervezett jótékonysági gálaest bevétele járult hozzá, hogy orvosaink mobil klinika üzemeltetésével is segíthessenek a polgárháború következtében nincstelenné vált családokon, beteg gyermekeken.

Az Afrikai – Magyar Egyesület 2009. december első napjaiban ezer darab nagyméretű, vízhatlan sátorponyvát vásárolt és juttatott el a Kiwanja menekülttáborba az időjárástól (is) szenvedő családoknak. A ponyvákkal sikerült betakarni a kukoricalevélből épített nyomorúságos viskókat. IV. missziós orvosunk – Dr. Kutnyánszky Valéria – tettrekészségének és áldozatvállalásának köszönhetően az esős évszakban több ezer menekültnek tudtunk így segíteni abban, hogy legalább ne a vizes földön, matracon kelljen aludniuk. A Háború Gyermekei Segélyakció ötödik önkéntes orvosi missziójának tagjai felkészültek arra, hogy egy hónapon keresztül, nehéz körülmények között, olyan helyeken gyógyítsanak, ahol több tízezer ember egészségügyi ellátás nélkül él, szakemberek és eszközök hiánya miatt. Orvosainkat az ugandai – kongói határnál most is a MONUC katonái várják. Az ENSZ kongói kéksisakosai állandó kísérőként gondoskodnak önkénteseink biztonságáról, hiszen a magyar orvosok háborús övezetben fogják végezni áldozatos munkájukat.

Dr. Jakkel Anna kecskeméti háziorvos, Dr. Lénárt Tímea tüdőgyógyász szakorvos Vaxjö City Hospital és Dr. Szőcs Teodóra paksi háziorvos fogják folytatni kollégáik 2009. februárban, áprilisban, júniusban és szeptemberben megkezdett munkáját koordinátorunk Kiss Virág közreműködésével. Hazájuktól több ezer kilométerre olyan gyermekeken, rászorulókon segítenek majd, akiknek a menekülés és a kifosztottság következtében teljesen legyengült a szervezetük, a betegségeknek így könnyebben áldozatául eshetnek.

 

Az AHU első, második, harmadik és negyedik orvosi missziója rendkívül sikeres volt. A négy csapat egy - egy hónap alatt összesen több mint 10.000 beteget látott el, gyógyszert is biztosítva számukra.

A kezelt betegek számának és az orvosi misszió költségének összevetése alapján egy beteg megmentése átlagosan 1.000 Ft-ba került. A leggyakoribb betegségek és tünetek: bélférgesség, rühesség, fejfájás, bőrbetegségek, elhanyagolt – fertőzött sebek, alhasi panaszok, nőgyógyászati problémák, láz, Malária, TBC és AIDS megbetegedésre utaló tünetek. Munkájuk során orvosaink fertőző leprás megbetegedéseket is diagnosztizáltak. Gyakori az alultápláltság, láz és köhögés.

A kelet - kongói polgárháború következtében kialakult humanitárius katasztrófa azokat a szegény családokat hozza állandó nehéz helyzetbe, akiknek a menekülés következtében semmijük nem maradt. Ezek az emberek sok betegségtől szenvednek, a túlélésért küzdenek!  

Az Afrikai - Magyar Egyesület tovább folytatja az adománygyűjtést annak érdekében, hogy a háborús szegénység következményeit csökkentse, segítsen a lehető legtöbb kongói kiszolgáltatott gyermeken!

Az Egyesület honlapja (www.ahu.hu) folyamatosan tájékoztat arról, hogy kik és milyen összeggel támogatják a Háború Gyermekei Segélyakciót.

Készpénztámogatást az Egyesület irodájában hétköznap 09 - 17 között veszünk át:

Afrika Centrum, 1139 Budapest, XIII. ker. Visegrádi utca 9. 
Pénzadományokat az Afrikai - Magyar Egyesület bankszámlájára utalhatnak:

OTP 11734145-20021111 vagy rózsaszín illetve sárga csekken fizethetnek be.

További információ kérhető:

Afrikai – Magyar Egyesület

Kiss Virág
Tel.: +36 20/262-4244
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

HÁTTÉRANYAG

 

A KELET-KONGÓI KONFLIKTUS TÖRTÉNETE

(a jelenlegi humanitárius válság előzményei)

1998 és 2004 között véres polgárháború dúlt a Kongói Demokratikus Köztársaság területén, amelybe kilenc más afrikai állam is bekapcsolódott. Az egyik prominens segélyszervezet (IRC) szerint, több mint három és fél millióan haltak meg a fegyveres összecsapásokban és a háború okozta éhínségben, betegségekben. Több százezren váltak menekültté. Összesen ötven millió ember életére volt negatív hatással a háború.

Több, mint kétszáz etnikai csoport található Kongó területén.

1996 októberében Ruandából harcoló csapatok érkeztek és Laurent Desiré Kabila vezetésével, az akkori kormány és annak vezetője: Mobutu Sese Seko ellen indultak. Mobutu elhagyta az országot és 1997. május 17-én Kabila, elnöknek kiáltotta ki magát.

Ekkorra már több, a szomszédos afrikai országokból átszivárgott kisebb fegyveres alakulat harcolt Kongó területén. Az 1994-es ruandai tutszi-hutu népirtás után Kongóba menekült a hutukból álló Interhamwe. 1998 júliusában Kabila felszólította a külföldi csapatokat, hogy hagyják el Kongó területét. A legtöbben ellenálltak és tovább folytatták tevékenységüket. 1998. augusztus 2-án több helyen harcok törtek ki, melyekbe nyíltan bekapcsolódott Namíbia, Angola, Uganda, Burundi, Ruanda és Zimbabwe is.
2003 júliusában békemegállapodás született Joseph Kabila (Laurent Desiré Kabila fia) és négy másik államelnök között, akiknek országa részt vett a harcokban. Ennek ellenére Kelet-Kongóban tovább folytatódott a népirtás.
Laurent Nkunda a tutszik védelmének érdekében alapította meg milícia csoportját a CNDP - t. 2004 óta nem hajlandó letenni fegyvereit és folyamatosan tovább harcol.
 

 

 

A legutóbbi harcok 2008 augusztusában kezdődtek és novemberben voltak a legintenzívebbek. Ennek következményeként több mint 250. 000-en hagyták el lakóhelyüket. Közel 40.000 ember menekült át Ugandába. Ismételten többen állnak egymással szemben. Egyrészről a tutszi többségű Laurent Nkunda által vezetett CNDP másrészről a gyéren felfegyverzett, alulfizetett kongói kormánykatonák, az őket támogató Mai Mai csapatok valamint a Hutu Interhamwe.

 

 

 

Ha két elefánt harcol a fű az, amelyik szenved, tartja egy kelet-afrikai közmondás. Itt is a harcok legnagyobb áldozata a lakosság. A Goma – Észak Kivu provinciális fővárosa – környéki táborokban, ahol a közel 250. 000 ember menedéket talált, kolera tört ki és szedi áldozatait. A nemzetközi segélyszervezetek nehezen tudják eljuttatni a segélyeket az út rossz állapota, illetve a harcoló felek miatt.

 

Néhány segélyszervezet van jelen a térségben, akik többnyire gyors csomagokat – élelmiszert, takarókat, vödröket – osztanak. A menekültek sátrakban húzzák meg magukat, de némelynek az sem jut. Kukorica háncsból építenek maguknak szállást, amire fóliát borítanak, hogy védekezzenek az eső ellen.

 

A legtöbbjüknek nincsen megfelelő ruházata, ami védene a hideg ellen, az átlag hőmérséklet a területen éjszaka akár 5 fok köré is süllyedhet.

 

A CNDP által megszállt kongói területeken a szükség hatalmas. Nincsenek orvosok, gyógyszerek, fájdalomcsillapítók, orvosi felszerelések. A gyermekbénulás, kolera, és a véres hasmenés fertőzéses betegség szedi áldozatait.

 

Itt még csak remény sincsen arra, hogy bárki is megfelelő orvosi ellátáshoz jusson, vagy a gyermekeket beoltsák gyermekbénulás ellen. Senki nem mer erre a területre jönni.

 

A menekültek vérengzésekről számolnak be, a harcoló felek a holttesteket tömegsírokba dobálják. Mindkét oldalon gyermekeket rabolnak el és soroznak be, ahol a kisfiúkat 12-13 évesen katonaként, a kislányokat szexrabszolgaként és hordárként használják. Az UNICEF becslése szerint 2008. novemberben több mint 4.000 gyermek esett a besorozás áldozatául. Mindezen eseményeket a 17. 000 fővel jelenlévő ENSZ békefenntartók (MONUC) sem tudják megakadályozni, csak néhány területet tudnak ellenőrzésük alatt tartani. A nemzetközi diplomácia is próbál nyomást gyakorolni, de egyelőre kevés sikerrel. A menekültek helyzete napról-napra kilátástalanabb.

Afrikai – Magyar Egyesület

Kiss Virág
Tel.: +36 20/262-4244
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.