2009. január 20. kedd, 20:34
Lexikon -
Afrika és országai
Afrika országai - Dél-afrikai Köztársaság
Domborzat
Partvonala majdnem 3000 km hosszú és rendkívül szabályos, csak a déli szakasza tagolt, ahol az Agulhas (Tű)-fok, a kontinens legdélebbi pontja található a Jóreménység-fokától kb. 150 km-re délkeletre. A tengerparti sáv általában keskeny, a partvonal természetes kikötőkben szegény, a domborzat a szárazföld belseje felé meredeken emelkedik. Felszíne két alapvető területi egységre osztható:
* belső fennsík, ami átlagosan 1000-1400 méterrel van a tengerszint felett;
* a fennsík és a partvonal között húzódó terület.
A felföldből, melynek csapadékvizeit nyugat felé az Orange, kelet felé pedig a Limpopo folyó vezeti el, és amely északnak a Kalahári-medence felé fokozatosan süllyed, magányos hegykúpok és hosszan elnyúló hegyvonulatok emelkednek ki. A felföld keleti szegélyén húzódik a Drakensberge, ennek több csúcsa (köztük a 3446 méteres Injasuti, az ország legmagasabb pontja) meghaladja a 3000 métert. Ettől nyugatra, Fokföld tartomány déli részén két medencét kereteznek a hegyek: a Drakensberge és annak fokföldi előhegyei (Swartberge, Langeberg) között terül el a Great Karroo, illetve a Little Karroo. A felföldtől távolabb a magányos Tábla-hegy homokkő tömege emelkedik ki a Fokföldi-síkságból; lábánál a Tábla-öbölben fekszik Fokváros.
Vízrajz
Az ország leghosszabb folyója az Orange (vagy Oranje). Teljes hossza 2092 km, vízgyűjtő területe 1 020 000 km2. A Drakensberge (Sárkány)-hegységben a 3299 m magas Mont aux Sour csúcs környékén ered, majd Lesotho területén áthaladva folyik nyugati irányban. Namíbia és a Dél-Afrikai Köztársaság között határfolyót képez, s az Alexander-öbölnél éri el az Atlanti-óceánt. Legjelentősebb jobb oldali mellékfolyója a Vaal, míg a bal oldaliak közül a Brak méltó említésre. Az Orange közepes vízhozama a torkolatnál 800 m3/s. Az állam másik nagy folyója a Limpopo, ami Crocodil folyó néven a Witwatersrand-hegységben ered. Bal oldali mellékfolyójával, a Marocóval történő egyesülése után változik a folyó neve Limpopóra. 460 km hosszan a Dél-Afrikai Köztársaság és Botswana, illetve Zimbabwe határfolyója. Az Indiai-óceánt Mozambikon keresztül éri el. A Limpopo jobb oldali mellékfolyói a torkolat felé haladva: a Mogol, a Palala, a Mogalakwena és a Sand. Az ország egyéb folyói közül az Atlanti-óceánba ömlik a Buffels és az Olifants. Az Indiai-óceán a végcélja a következő folyóknak kelet felé haladva: Breede, Gourits, Groote, Sondags, Great Fish, Great Kei, Umzibwubu, Mkamanzi, Umgeni, Tugela.
Víztározók: a Vaal-folyón a Vaal-víztározó és a Bloemhofi-víztározó; az Olifants-folyón Transvaal-tartományban a Loskop-víztározó; az Orange-folyón a Hendrik Verwoerd-víztározó. Vízesések: az Orange-folyón az Augrabies-vízesés.
Éghajlat
Az ország a mérsékelten meleg szubtrópusi övezetben fekszik; a nyugati part előtt a hideg Benguela-áramlat, a déli, valamint a keleti partok előtt a meleg Agulhas-, illetve Mozambiki-áramlat azonban jelentős hatással van a hőmérsékletre és a csapadék mennyiségére. Ennek következtében Fokvárosban 12 °C, Durbanban 18 °C, a tengerparttól távolabbi Johannesburgban pedig 10 °C az átlagos téli, júliusi hőmérséklet; a nyári (januári) átlaghőmérséklet nyugaton 21 °C, a keleti tengerparton és a felföldön 25 °C. A felföldön jelentős a napi és az évi hőmérséklet-ingadozás (a fagyos napok száma elérheti az évi 150-et). A csapadék nyáron hullik, kivétel a Fokföld, melynek éghajlata mediterrán jellegű. Az évi csapadék mennyisége keletről nyugatra csökken. A délkeleti peremhegységben több mint 2000 mm, míg Bushmanlanden alig 50 mm; a felföld keleti részén 500–800 mm, a nyugati aszályos vidékeken és a két esőárnyékos Karroo-medencében 100–250 mm. A belső területeken gyakoriak az aszályok.
Élővilág, természetvédelem
Állatvilága rendkívül gazdag: oroszlán, fehér és fekete orrszarvú, elefánt, kafferbivaly, leopárd, zebra és hiéna, valamint víziló kószál szabadon. Nagyon változatos a madárvilág is. Sok helyütt vannak mérges kígyók (puffogó vipera, zöld- és fekete mamba), skorpiók. A természetes ellenségeik visszaszorulása miatt újra elszaporodtak a vándorsáskák, melyek óriási károkat okoznak a növényzetben.
Az ország flórája szintén változatos. Bár az égetéses erdőirtás és a túlzott legeltetés jelentősen megváltoztatta az eredeti növényzetet. Összefüggő örökzöld erdők ma már csak délen, a tengerparti övezetben, és keleten, a peremhegység legcsapadékosabb keleti lejtőin akadnak. Mindössze az ország területének 3%-át borítja erdő. A felföldön leginkább legelők vannak: északnak haladva egyre több az ernyős akácia és a majomkenyérfa. Az északkeleti tengerpartot pálmák és mangrove szegélyezik. Fokföld különleges, fajtákban gazdag növényzetében méter magas hangafélék, tölgyek, píniák, eukaliptuszok és berkenyefélék, például proteák találhatók. A passzátok öntözte délkeleti partvidéken esőerdő-öv húzódik pálmafákkal, aloéval és vadbanánnal. A déli tengerparton és a partközeli hegységben fokföldi típusú mediterrán növényzet él. Különleges az úgynevezett Knysa-erdő, de a legtöbb helyen már csak a keménylevelű, örökzöld növényekből álló másodlagos bokros növényzet található. A Dél-Afrikai Köztársaság nemzeti virága a királyprotea.
Nemzeti parkjai
A tíz nemzeti park közül a kereken 20 000 km2-es, transvaali Kruger Nemzeti Park a legnagyobb. A parkban jelentős számban figyelhető meg elefánt, bivaly, zsiráf, strucc, hiéna, oroszlán, gepárd, leopárd, majom, víziló, varacskosdisznó, krokodil és különböző antilopfélék. A Mountain Zebra Nemzeti Parkban sikerült megtelepíteni a kipusztulástól fenyegetett hegyi zebrát. A Hluhluwe Nemzeti Park a fehér és a fekete orrszarvú védett élettere. Az Augrabies Vízesés Nemzeti Park tartozik még a nevezetesebbek közé.
Természeti világörökségei
A világ természeti örökségének része:
* Greater St. Lucia Wetland Nemzeti Park;
* Ukhahlamba / Drakensberg Nemzeti Park (a kulturális világörökségnek is része);
* A Cape Floral régió védett területe - különlegesen változatos, szárazságtűrő növényvilág;
* Vredefort-kráter.
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%A9l-afrikai_K%C3%B6zt%C3%A1rsas%C3%A1g
Partvonala majdnem 3000 km hosszú és rendkívül szabályos, csak a déli szakasza tagolt, ahol az Agulhas (Tű)-fok, a kontinens legdélebbi pontja található a Jóreménység-fokától kb. 150 km-re délkeletre. A tengerparti sáv általában keskeny, a partvonal természetes kikötőkben szegény, a domborzat a szárazföld belseje felé meredeken emelkedik. Felszíne két alapvető területi egységre osztható:
- belső fennsík, ami átlagosan 1000-1400 méterrel van a tengerszint felett;
- a fennsík és a partvonal között húzódó terület.
A felföldből, melynek csapadékvizeit nyugat felé az Orange, kelet felé pedig a Limpopo folyó vezeti el, és amely északnak a Kalahári-medence felé fokozatosan süllyed, magányos hegykúpok és hosszan elnyúló hegyvonulatok emelkednek ki. A felföld keleti szegélyén húzódik a Drakensberge, ennek több csúcsa (köztük a 3446 méteres Injasuti, az ország legmagasabb pontja) meghaladja a 3000 métert. Ettől nyugatra, Fokföld tartomány déli részén két medencét kereteznek a hegyek: a Drakensberge és annak fokföldi előhegyei (Swartberge, Langeberg) között terül el a Great Karroo, illetve a Little Karroo. A felföldtől távolabb a magányos Tábla-hegy homokkő tömege emelkedik ki a Fokföldi-síkságból; lábánál a Tábla-öbölben fekszik Fokváros.
Rafting az Orange folyón
Az ország leghosszabb folyója az Orange (vagy Oranje). Teljes hossza 2092 km, vízgyűjtő területe 1 020 000 km². A Drakensberge (Sárkány)-hegységben a 3299 m magas Mont aux Sour csúcs környékén ered, majd Lesotho területén áthaladva folyik nyugati irányban. Namíbia és a Dél-Afrikai Köztársaság között határfolyót képez, s az Alexander-öbölnél éri el az Atlanti-óceánt. Legjelentősebb jobb oldali mellékfolyója a Vaal, míg a bal oldaliak közül a Brak méltó említésre. Az Orange közepes vízhozama a torkolatnál 800 m³/s. Az állam másik nagy folyója a Limpopo, ami Crocodil folyó néven a Witwatersrand-hegységben ered. Bal oldali mellékfolyójával, a Marocóval történő egyesülése után változik a folyó neve Limpopóra. 460 km hosszan a Dél-Afrikai Köztársaság és Botswana, illetve Zimbabwe határfolyója. Az Indiai-óceánt Mozambikon keresztül éri el. A Limpopo jobb oldali mellékfolyói a torkolat felé haladva: a Mogol, a Palala, a Mogalakwena és a Sand. Az ország egyéb folyói közül az Atlanti-óceánba ömlik a Buffels és az Olifants. Az Indiai-óceán a végcélja a következő folyóknak kelet felé haladva: Breede, Gourits, Groote, Sondags, Great Fish, Great Kei, Umzibwubu, Mkamanzi, Umgeni, Tugela.
Víztározók: a Vaal-folyón a Vaal-víztározó és a Bloemhofi-víztározó; az Olifants-folyón Transvaal-tartományban a Loskop-víztározó; az Orange-folyón a Hendrik Verwoerd-víztározó. Vízesések: az Orange-folyón az Augrabies-vízesés.
Az ország a mérsékelten meleg szubtrópusi övezetben fekszik; a nyugati part előtt a hideg Benguela-áramlat, a déli, valamint a keleti partok előtt a meleg Agulhas-, illetve Mozambiki-áramlat azonban jelentős hatással van a hőmérsékletre és a csapadék mennyiségére. Ennek következtében Fokvárosban 12 °C, Durbanban 18 °C, a tengerparttól távolabbi Johannesburgban pedig 10 °C az átlagos téli, júliusi hőmérséklet; a nyári (januári) átlaghőmérséklet nyugaton 21 °C, a keleti tengerparton és a felföldön 25 °C. A felföldön jelentős a napi és az évi hőmérséklet-ingadozás (a fagyos napok száma elérheti az évi 150-et). A csapadék nyáron hullik, kivétel a Fokföld, melynek éghajlata mediterrán jellegű. Az évi csapadék mennyisége keletről nyugatra csökken. A délkeleti peremhegységben több mint 2000 mm, míg Bushmanlanden alig 50 mm; a felföld keleti részén 500–800 mm, a nyugati aszályos vidékeken és a két esőárnyékos Karroo-medencében 100–250 mm. A belső területeken gyakoriak az aszályok.
Élővilág, természetvédelem [szerkesztés]
Állatvilága rendkívül gazdag: oroszlán, fehér és fekete orrszarvú, elefánt, kafferbivaly, leopárd, zebra és hiéna, valamint víziló kószál szabadon. Nagyon változatos a madárvilág is. Sok helyütt vannak mérges kígyók (puffogó vipera, zöld- és fekete mamba), skorpiók. A természetes ellenségeik visszaszorulása miatt újra elszaporodtak a vándorsáskák, melyek óriási károkat okoznak a növényzetben.
Az ország flórája szintén változatos. Bár az égetéses erdőirtás és a túlzott legeltetés jelentősen megváltoztatta az eredeti növényzetet. Összefüggő örökzöld erdők ma már csak délen, a tengerparti övezetben, és keleten, a peremhegység legcsapadékosabb keleti lejtőin akadnak. Mindössze az ország területének 3%-át borítja erdő. A felföldön leginkább legelők vannak: északnak haladva egyre több az ernyős akácia és a majomkenyérfa. Az északkeleti tengerpartot pálmák és mangrove szegélyezik. Fokföld különleges, fajtákban gazdag növényzetében méter magas hangafélék, tölgyek, píniák, eukaliptuszok és berkenyefélék, például proteák találhatók. A passzátok öntözte délkeleti partvidéken esőerdő-öv húzódik pálmafákkal, aloéval és vadbanánnal. A déli tengerparton és a partközeli hegységben fokföldi típusú mediterrán növényzet él. Különleges az úgynevezett Knysa-erdő, de a legtöbb helyen már csak a keménylevelű, örökzöld növényekből álló másodlagos bokros növényzet található. A Dél-Afrikai Köztársaság nemzeti virága a királyprotea.
oroszlán a Kruger Nemzeti Parkban
A tíz nemzeti park közül a kereken 20 000 km²-es, transvaali Kruger Nemzeti Park a legnagyobb. A parkban jelentős számban figyelhető meg elefánt, bivaly, zsiráf, strucc, hiéna, oroszlán, gepárd, leopárd, majom, víziló, varacskosdisznó, krokodil és különböző antilopfélék. A Mountain Zebra Nemzeti Parkban sikerült megtelepíteni a kipusztulástól fenyegetett hegyi zebrát. A Hluhluwe Nemzeti Park a fehér és a fekete orrszarvú védett élettere. Az Augrabies Vízesés Nemzeti Park tartozik még a nevezetesebbek közé.
Természeti világörökségei [szerkesztés]
A világ természeti örökségének része:
Domborzat
Partvonala majdnem 3000 km hosszú és rendkívül szabályos, csak a déli szakasza tagolt, ahol az Agulhas (Tű)-fok, a kontinens legdélebbi pontja található a Jóreménység-fokától kb. 150 km-re délkeletre. A tengerparti sáv általában keskeny, a partvonal természetes kikötőkben szegény, a domborzat a szárazföld belseje felé meredeken emelkedik. Felszíne két alapvető területi egységre osztható:
* belső fennsík, ami átlagosan 1000-1400 méterrel van a tengerszint felett;
* a fennsík és a partvonal között húzódó terület.
A felföldből, melynek csapadékvizeit nyugat felé az Orange, kelet felé pedig a Limpopo folyó vezeti el, és amely északnak a Kalahári-medence felé fokozatosan süllyed, magányos hegykúpok és hosszan elnyúló hegyvonulatok emelkednek ki. A felföld keleti szegélyén húzódik a Drakensberge, ennek több csúcsa (köztük a 3446 méteres Injasuti, az ország legmagasabb pontja) meghaladja a 3000 métert. Ettől nyugatra, Fokföld tartomány déli részén két medencét kereteznek a hegyek: a Drakensberge és annak fokföldi előhegyei (Swartberge, Langeberg) között terül el a Great Karroo, illetve a Little Karroo. A felföldtől távolabb a magányos Tábla-hegy homokkő tömege emelkedik ki a Fokföldi-síkságból; lábánál a Tábla-öbölben fekszik Fokváros.
Vízrajz
Az ország leghosszabb folyója az Orange (vagy Oranje). Teljes hossza 2092 km, vízgyűjtő területe 1 020 000 km². A Drakensberge (Sárkány)-hegységben a 3299 m magas Mont aux Sour csúcs környékén ered, majd Lesotho területén áthaladva folyik nyugati irányban. Namíbia és a Dél-Afrikai Köztársaság között határfolyót képez, s az Alexander-öbölnél éri el az Atlanti-óceánt. Legjelentősebb jobb oldali mellékfolyója a Vaal, míg a bal oldaliak közül a Brak méltó említésre. Az Orange közepes vízhozama a torkolatnál 800 m³/s. Az állam másik nagy folyója a Limpopo, ami Crocodil folyó néven a Witwatersrand-hegységben ered. Bal oldali mellékfolyójával, a Marocóval történő egyesülése után változik a folyó neve Limpopóra. 460 km hosszan a Dél-Afrikai Köztársaság és Botswana, illetve Zimbabwe határfolyója. Az Indiai-óceánt Mozambikon keresztül éri el. A Limpopo jobb oldali mellékfolyói a torkolat felé haladva: a Mogol, a Palala, a Mogalakwena és a Sand. Az ország egyéb folyói közül az Atlanti-óceánba ömlik a Buffels és az Olifants. Az Indiai-óceán a végcélja a következő folyóknak kelet felé haladva: Breede, Gourits, Groote, Sondags, Great Fish, Great Kei, Umzibwubu, Mkamanzi, Umgeni, Tugela.
Víztározók: a Vaal-folyón a Vaal-víztározó és a Bloemhofi-víztározó; az Olifants-folyón Transvaal-tartományban a Loskop-víztározó; az Orange-folyón a Hendrik Verwoerd-víztározó. Vízesések: az Orange-folyón az Augrabies-vízesés.
Éghajlat [szerkesztés]
Az ország a mérsékelten meleg szubtrópusi övezetben fekszik; a nyugati part előtt a hideg Benguela-áramlat, a déli, valamint a keleti partok előtt a meleg Agulhas-, illetve Mozambiki-áramlat azonban jelentős hatással van a hőmérsékletre és a csapadék mennyiségére. Ennek következtében Fokvárosban 12 °C, Durbanban 18 °C, a tengerparttól távolabbi Johannesburgban pedig 10 °C az átlagos téli, júliusi hőmérséklet; a nyári (januári) átlaghőmérséklet nyugaton 21 °C, a keleti tengerparton és a felföldön 25 °C. A felföldön jelentős a napi és az évi hőmérséklet-ingadozás (a fagyos napok száma elérheti az évi 150-et). A csapadék nyáron hullik, kivétel a Fokföld, melynek éghajlata mediterrán jellegű. Az évi csapadék mennyisége keletről nyugatra csökken. A délkeleti peremhegységben több mint 2000 mm, míg Bushmanlanden alig 50 mm; a felföld keleti részén 500–800 mm, a nyugati aszályos vidékeken és a két esőárnyékos Karroo-medencében 100–250 mm. A belső területeken gyakoriak az aszályok.
Élővilág, természetvédelem [szerkesztés]
Állatvilága rendkívül gazdag: oroszlán, fehér és fekete orrszarvú, elefánt, kafferbivaly, leopárd, zebra és hiéna, valamint víziló kószál szabadon. Nagyon változatos a madárvilág is. Sok helyütt vannak mérges kígyók (puffogó vipera, zöld- és fekete mamba), skorpiók. A természetes ellenségeik visszaszorulása miatt újra elszaporodtak a vándorsáskák, melyek óriási károkat okoznak a növényzetben.
Az ország flórája szintén változatos. Bár az égetéses erdőirtás és a túlzott legeltetés jelentősen megváltoztatta az eredeti növényzetet. Összefüggő örökzöld erdők ma már csak délen, a tengerparti övezetben, és keleten, a peremhegység legcsapadékosabb keleti lejtőin akadnak. Mindössze az ország területének 3%-át borítja erdő. A felföldön leginkább legelők vannak: északnak haladva egyre több az ernyős akácia és a majomkenyérfa. Az északkeleti tengerpartot pálmák és mangrove szegélyezik. Fokföld különleges, fajtákban gazdag növényzetében méter magas hangafélék, tölgyek, píniák, eukaliptuszok és berkenyefélék, például proteák találhatók. A passzátok öntözte délkeleti partvidéken esőerdő-öv húzódik pálmafákkal, aloéval és vadbanánnal. A déli tengerparton és a partközeli hegységben fokföldi típusú mediterrán növényzet él. Különleges az úgynevezett Knysa-erdő, de a legtöbb helyen már csak a keménylevelű, örökzöld növényekből álló másodlagos bokros növényzet található. A Dél-Afrikai Köztársaság nemzeti virága a királyprotea.
Nemzeti parkjai
A tíz nemzeti park közül a kereken 20 000 km²-es, transvaali Kruger Nemzeti Park a legnagyobb. A parkban jelentős számban figyelhető meg elefánt, bivaly, zsiráf, strucc, hiéna, oroszlán, gepárd, leopárd, majom, víziló, varacskosdisznó, krokodil és különböző antilopfélék. A Mountain Zebra Nemzeti Parkban sikerült megtelepíteni a kipusztulástól fenyegetett hegyi zebrát. A Hluhluwe Nemzeti Park a fehér és a fekete orrszarvú védett élettere. Az Augrabies Vízesés Nemzeti Park tartozik még a nevezetesebbek közé.
Természeti világörökségei
A világ természeti örökségének része:
- * Greater St. Lucia Wetland Nemzeti Park;
* Ukhahlamba / Drakensberg Nemzeti Park (a kulturális világörökségnek is része);
* A Cape Floral régió védett területe - különlegesen változatos, szárazságtűrő növényvilág;
* Vredefort-kráter.
Média 
Facebook
Twitter
MySpace
Digg
Yahoobuzz
Google Buzz
Stumble Upon
Delicious
LinkedIn
Mixx
Reddit