2010. február 02. kedd, 14:16

AHU Egyesület - Háború Gyermekei Segélyakció

HÁTTÉRANYAG

A KELET-KONGÓI KONFLIKTUS TÖRTÉNETE

(a jelenlegi humanitárius válság előzményei)

 1998 és 2004 között véres polgárháború dúlt a Kongói Demokratikus Köztársaság területén, amelybe kilenc más afrikai állam is bekapcsolódott. Az egyik prominens segélyszervezet (IRC) szerint, több mint három és fél millióan haltak meg a fegyveres összecsapásokban és a háború okozta éhínségben, betegségekben. Több százezren váltak menekültté. Összesen ötven millió ember életére volt negatív hatással a háború.

Több, mint kétszáz etnikai csoport található Kongó területén.

1996 októberében Ruandából harcoló csapatok érkeztek és Laurent Desiré Kabila vezetésével, az akkori kormány és annak vezetője: Mobutu Sese Seko ellen indultak. Mobutu elhagyta az országot és 1997. május 17-én Kabila, elnöknek kiáltotta ki magát.

Ekkorra már több, a szomszédos afrikai országokból átszivárgott kisebb fegyveres alakulat harcolt Kongó területén. Az 1994-es ruandai tutszi-hutu népirtás után Kongóba menekült a hutukból álló Interhamwe. 1998 júliusában Kabila felszólította a külföldi csapatokat, hogy hagyják el Kongó területét. A legtöbben ellenálltak és tovább folytatták tevékenységüket. 1998. augusztus 2-án több helyen harcok törtek ki, melyekbe nyíltan bekapcsolódott Namíbia, Angola, Uganda, Burundi, Ruanda és Zimbabwe is.

2003 júliusában békemegállapodás született Joseph Kabila (Laurent Desiré Kabila fia) és négy másik államelnök között, akiknek országa részt vett a harcokban. Ennek ellenére Kelet-Kongóban tovább folytatódott a népirtás.

Laurent Nkunda a tutszik védelmének érdekében alapította meg milícia csoportját a CNDP - t. 2004 óta nem hajlandó letenni fegyvereit és folyamatosan tovább harcol.

A legutóbbi harcok 2008 augusztusában kezdődtek és novemberben voltak a legintenzívebbek. Ennek következményeként több mint 250. 000-en hagyták el lakóhelyüket. Közel 40.000 ember menekült át Ugandába. Ismételten többen állnak egymással szemben. Egyrészről a tutszi többségű Laurent Nkunda által vezetett CNDP másrészről a gyéren felfegyverzett, alulfizetett kongói kormánykatonák, az őket támogató Mai Mai csapatok valamint a Hutu Interhamwe.

Ha két elefánt harcol a fű az, amelyik szenved, tartja egy kelet-afrikai közmondás. Itt is a harcok legnagyobb áldozata a lakosság. A Goma – Észak Kivu provinciális fővárosa – környéki táborokban, ahol a közel 250. 000 ember menedéket talált, kolera tört ki és szedi áldozatait. A nemzetközi segélyszervezetek nehezen tudják eljuttatni a segélyeket az út rossz állapota, illetve a harcoló felek miatt.

Néhány segélyszervezet van jelen a térségben, akik többnyire gyors csomagokat – élelmiszert, takarókat, vödröket – osztanak. A menekültek sátrakban húzzák meg magukat, de némelynek az sem jut. Kukorica háncsból építenek maguknak szállást, amire fóliát borítanak, hogy védekezzenek az eső ellen.

A legtöbbjüknek nincsen megfelelő ruházata, ami védene a hideg ellen, az átlag hőmérséklet a területen éjszaka akár 5 fok köré is süllyedhet.

A CNDP által megszállt kongói területeken a szükség hatalmas. Nincsenek orvosok, gyógyszerek, fájdalomcsillapítók, orvosi felszerelések. A gyermekbénulás, kolera, és a véres hasmenés fertőzéses betegség szedi áldozatait.

Itt még csak remény sincsen arra, hogy bárki is megfelelő orvosi ellátáshoz jusson, vagy a gyermekeket beoltsák gyermekbénulás ellen. Senki nem mer erre a területre jönni.

A menekültek vérengzésekről számolnak be, a harcoló felek a holttesteket tömegsírokba dobálják. Mindkét oldalon gyermekeket rabolnak el és soroznak be, ahol a kisfiúkat 12-13 évesen katonaként, a kislányokat szexrabszolgaként és hordárként használják. Az UNICEF becslése szerint 2008. novemberben több mint 4.000 gyermek esett a besorozás áldozatául. Mindezen eseményeket a 17. 000 fővel jelenlévő ENSZ békefenntartók (MONUC) sem tudják megakadályozni, csak néhány területet tudnak ellenőrzésük alatt tartani. A nemzetközi diplomácia is próbál nyomást gyakorolni, de egyelőre kevés sikerrel. A menekültek helyzete napról-napra kilátástalanabb.

Kiss Virág
Tel.: +36 70 371-3772
E-mail: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.