2011. május 11. szerda, 11:38

Blogok - Orvosi Missziók

A misszió tagjai:

Dr. Jakkel Anna kecskeméti háziorvos
Dr. Révész Gertrúd dunaújvárosi háziorvos
Viniczai Virág tolmács
Kiss Virág AHU-koordinátor

BLOG

2011. április 28. Küldetés teljesítve

Fáradtan, kimerülten, de jókedvűen érkezett meg Dr. Révész Gertrúd, dunaújvárosi háziorvos, Dr. Jakkel Anna kecskeméti háziorvos, Viniczai Virág francia tolmács és Kiss Virág AHU-koordinátor a nyugat-afrikai Guineából. Az Afrikai - Magyar Egyesület immár nyolcadik alkalommal küldte orvosait és önkénteseit – Kongó, Mali és Madagaszkár után ezúttal Guineába. A négytagú csapat egy hónapon keresztül végezte gyógyító tevékenységét a Los-szigeteken, a guineai fővárostól, Conakry-tól 7 km-re. A misszió tagjai mobilklinika üzemeltetésével segítettek több ezer rászoruló családon, beteg gyermekeken.

Képek a misszióról

Az utolsó reggelinket követően hajóba szálltunk, hogy felfedezzük Conakry kézműves piacait. Guineai barátaink elvittek minket egy fafaragó műhelybe, ahol szebbnél szebb (és hatalmasabb) szobrokat, maszkokat, bútorokat és ékszereket láttunk. Nehéz volt a választás, ráadásul jól meg kellett gondolni, mit veszünk, a reptéri súlykorlát miatt. Bőröndjeink ugyan szinte üresek már, minden gyógyszert szétosztottunk, a ruháinkat is odaadtuk a helyi barátainknak. Mindig nagyon örülnek a „fotéktól" kapott ajándékoknak. Aztán a textilpiacra mentünk, ahol szőtteseket, pólókat vásároltunk. Nem tudtunk szabadulni a bőrből készült szépséges táskák, cipők láttán sem, majd tettünk egy kis kitérőt a helyi könyvesboltban is. Délutánra mindenki úgy elfáradt, ahogy eddig talán még sosem. Teljesen elszoktunk a tömegtől, a forróság a városban sokkal megerőltetőbb. A hajóra várva volt egy kis szusszanásnyi időnk, otthon ugyanis pakolás várt ránk. A vacsorát követően újra hajóra szálltunk, sietnünk kellett a közelgő vihar miatt, így elköszönni sem nagyon tudtunk kedvenc szakácsnőnktől, Mme Camarától, kis barátunktól, Abdoullayetől, no és Cocótól, a kutyánktól. Conakryba átérve taxiba szálltunk az összes csomagunkkal és a reptérre hajtottunk. Éjfélkor be is csekkolhattunk, elköszöntünk Steier Józsitól és a helyiektől. Mindegyikünk itt hagyott egy kis darabot a szívéből, nagyon jól éreztük magunkat Guineában. A helyiek is visszavárnak jól sikerült a misszió.
Lelkiekben felkészültünk a hosszú útra és az otthoni „hidegre". A közel egy napos reptéri várakozást, átszállást és repülőutat követően este 10-re értünk haza, ahol már vártak a családtagok és az AHU munkatársai.

Az AHU nevében köszönjük a doktornők, Jakkel Anna, Révész Gertrúd, valamint Viniczai Virág áldozatos munkáját!

A misszió tagjai nevében pedig köszönet Balogh Sándor, AHU-elnöknek és dr. Steier Józsefnek! I nou wali!

Április 25. hétfő

Bővült a csapat, Novák András, a Fókusz riportere kísért el minket a mai rendelésre. A munka a szokásos rendben zajlott, András pedig hol az egyik, hol a másik teremben forgatott, készített interjút a doktornőkkel. A misszióról készült film egyébként május 14-én, szombaton látható majd a Fókusz Plusz c. műsorban.

Este a szálláson a magyar fiúk meglocsoltak minket, sőt versikét is írtak!

Képek a misszióról

Április 23-24. Szombat, vasárnap

Már csak egy munkanap van hátra, nagyon gyorsan elrepült ez az egy hónap. A kedves Room-i emberek meghívására a hétvégét a szigeten töltjük. Nagyon szép az idő, süt a nap és a tenger is nagyon kellemes. Helyi barátaink nagyon finom halat sütnek, desszertnek görögdinnyét is kapunk! Húsvétkor ez igazán ritkaság.

Április 22. péntek

Munka után lementünk a partra fürdeni, nagyon jól esett a kellemes víz a mai nap után.

Április 21. csütörtök

Ma maradtunk Tamarán, az eredeti terv szerint gyalog mentünk volna át reggel Fotoba faluba, ami 5 km-re található. A sziget nagyon szép, trópusi erdő mindenhol, ám az idő rövidsége miatt végül hajóval mentünk a sziget északi részén található faluba. Partraszállás után igazi dzsungeltúra várt ránk, a falu ugyanis egy dombon, az erdő közepén található. Egy kicsit el is tévedtünk, mi ugyanis lassabban haladtunk, mint a helyiek, akik végül visszajöttek értünk és segítettek a maradék csomagjainkkal is. Ráadásul nem volt kijelölt út sem, szúrós bokrokon keresztül vágtunk át. Végül szerencsésen megérkeztünk, az egészségügyi központban már vártak ránk, rutinosan pakoltuk szét a gyógyszereket, indult a rendelés. Fél háromig dolgoztunk, a szokásos betegségekkel találkoztunk a két teremben tartott vizsgálaton. Egész gyereksereg állt szép sorban a rendelésre várva. Akinek az egyik szülője ott volt, megvizsgáltuk. Ma több kismama is jött, nehezen sikerült elmagyarázni, hogy sok gyógyszer inkább ártana nekik illetve a babának. Szerencsére azonban nem volt komolyabb bajuk. Háromkor jött értünk a hajó, indultunk vissza Kassára, a misszió utolsó két napját ott töltjük majd. Éjszaka nagy vihar volt, a közelgő esős évszak előszeleként. Mme Camara nagyon megörült nekünk, hozta is a vacsorát – egy kis halat és rizst

Április 20. szerda

A leghosszabb nap! Ma reggel áthajóztunk a harmadik, nagy szigetre, Tamarára. Ez a sziget található a legmesszebb a fővárostól. Negyvenöt perces út után érkezünk meg a déli részen található Boom falucskába. A sziget szembetűnően szép tiszta, a falu képe rendezett, végig virágos bokrok mellett haladtunk. Rövid séta után érkeztünk meg a rendelőbe, ahol rengetegen vártak minket, gyerekek, felnőttek egyaránt. Gyors kipakolást és berendezkedést követően megkezdtük a rendelést, szerettünk volna mindenkit ellátni. Szinte megállás nélkül dolgoztunk, öt-, hat-, sőt hétgyermekes családok érkeztek egymás után, alig győztük a vizsgálást és az azt követő adminisztrálást. A felnőttrendelésen is alig akart fogyni a sor. A tempót gyorsítandó, a várakozóknál előre felvettem az adatokat és a tüneteket, így ezzel nem kellett már a rendelésen az időt tölteni. A leggyakoribb tünetek itt is hasonlóak az eddig tapasztaltakhoz, lázasak, köhögnek, fel van fújódva a hasuk. Ezen a szigeten jött a legtöbb 80 év feletti beteg. A szállásunk egy nagyon modern, kétszintes házban van, teljesen új, kényelmes ágyakkal. Villany ugyan nincs, még este sem, de nem is vágyunk semmire, csak hogy minél hamarabb ágyba bújhassunk, ma mindenki nagyon elfáradt.

2011. április 16-17.

Elvileg szabadnapunk van, de folyamatosan érkeznek a betegek a szállásunkra, a doktornők kitartóan és türelmesen megvizsgálnak mindenkit, gyógyszereket osztanak. Délután ellátogatunk a strandra, jól esik a fürdés a melegben. A szigetnek az egyik oldala a nyílt óceánra néz, hatalmas hullámok ostromolják a partot. Eleinte nem merünk belemenni, de egy helyi kisfiú megtanít minket, mire figyeljünk, hogy ne sodorjon el a víz. Este vacsora közben a falu bábája megjelent, és egy hamarosan szülő nőhöz invitált minket, kikérte a doktornők véleményét, szükség van-e komolyabb beavatkozásra és mikor várható a szülés. A szülőszoba egyébként egy csempézett padlójú, ablaktalan kis szoba, középen egy szakadt szék. Alaposan megvizsgálták a doktornők, egyébként ötödik gyermekét várta az asszony nő és kb. négy óra múlva kaptuk a jó hírt, hogy probléma nélkül megszületett a kisfiú. Vasárnap reggel is betegek vártak ránk, hasfájós asszonyok, köhögős , hurutos férfiak jöttek hozzánk. Egy fiatal lány a frissen kiváltott injekcióját szerette volna beadatni magának. Délután lementünk a partra, rengeteg európai, libanoni és távol-keleti fiatal jön ki ilyenkor a szigetre. A parton kedves meglepetés is ért minket, az egyik zenész fiú egy tál finom rákkal jelent meg, amit ő készített. Nagyon megörültünk és meg voltunk hatva a figyelmességén. A szállásra visszaérve gyorsan összepakoltunk és indultunk a kikötőbe, hétfőn már Kassán rendelünk ismét. A helyiek nagyon kedvesen búcsúztattak, mi is nehezen indultunk vissza, nagyon a szívünkhöz nőtt a kis sziget és melegszívű lakói. Otthon Mme Camarával, a szállásunk szakácsnőjével megörültünk egymásnak, sok kedves emberrel találkozunk itt. Este gyümölcsöt ettünk, majd átnéztük a gyógyszerkészletet, leltároztunk és összepakoltunk. Új hét következik.

2011. április 15. péntek
Reggel a mellettünk lévő általános iskola igazgatója az első látogatónk, megkér, hogy végezzünk iskolai szűrést. 175 tanulónak kellene férgesség elleni gyógyszert adnunk, ez fejenként négy mebendazole, ennyire nem nagy itt a készletünk, így abban egyezünk meg, hogy a valóban beteg és sérült gyerekeket ellátjuk a rendelésre jött betegek után. A mára, kontrollra visszarendelt betegek ismét fegyelmezetten eljöttek, gyerekek köptetőt, lázcsillapítót kaptak. A tegnapi fiú visszajött, még nem csillapodtak a fájásai, kapott injekciót. Egy kígyó elől menekülő fiú lábát Dr. Anna ellátta, csúnyán felsértette egy kő. 1óra után az iskolások is felsorakoztak a rendelőnél. Először a focizás, futkározás során megsérült térdeket, könyököket fertőtlenítettük, kötöztük. Az ablakon át láttuk, hogy büszkén mutogatják egymásnak a kötéseiket a gyerekekJ Folyamatosan jöttek a fej- és hasfájással küszködő gyerekek, végül körülbelül az iskola egyharmada megfordult nálunk. Este különleges vacsorát kaptunk, hatalmas rákot készítettek, megküzdöttünk a páncéljával, de megérte, finom volt. Csendben, félhomályban ülünk, kézzel-lábbal eszünk, fülig olajosak vagyunk. Már majdnem lefekszünk, amikor meghalljuk, hogy megérkeznek a helyi fiatal zenészek. Nagyon helyes, ragyogó fogsorú fiatal fiúk különös hangszereikkel, melyeket mi is kipróbálunk. Tradícionális, guineai, vendégköszöntő dalokat énekelnek, a nevünket bele-bele szőve. Új szuszu szavakat is tanulunk tőlük. És persze gyógyszert is osztunk. A jó hangulatú zenés este után ágynak dőlünk.

2011. április 14. csütörtök

Reggel friss, meleg baguette-t, diós kalács-szerű sütit kapunk. Mindig nagyon figyelmesek velünk, szeretnék, ha jól éreznénk magunkat. Családiasabb a légkör, mint a nagy szigeten. Itt előre köszönnek, mosolyognak. Ma a felnőtt rendelésen szinte teljesen férfinap van, meg is lepődünk, végül kiderült, hogy a nők inkább a másik terembe mentek, ahol a helyi bábaasszony a tolmács, a férfi tolmács előtt ugyanis restellték a női problémáikat, nem mertek előtte nyíltan beszélni. A gyerekek után Dr. Anna is a felnőtteket vizsgálja. Egy fiatal focistánál súlyos tüdő- és mellhártyagyulladást állapított meg Dr. Trudi, kapott erős antibiotikumot. Érdekes módon ma sok gyerek az apukájukkal érkezik, akiket aztán szintén megvizsgálunk. A kicsiknél ma is férgesség és a láz a leggyakoribb. Lufival itt is minden gyógyítható. A visszarendelt vérnyomásos betegek is sorban jönnek kontrollra, a nem súlyos vérnyomás problémával küzdőknek folyamatosan a helyi quinquéliba növényt javasoljuk, bólogatnak, hogy ismerik itt is. Egyik középkorú férfinak nincs igazán panasza, megelőzés céljából, általános vizsgálatra jött, tényleg egészséges-e. Hálásan köszönte a jó hírt, hogy egészséges, boldogan távozott. Egy kővel felsértett fiatal fiú lábát Dr. Trudi ellátta, majd antibiotikumos kezelést is felírt neki, holnapre visszavárjuk kötözésre. A belga férfi (Gilbert) ma is küldött a rendelőbe hűtött vizet, illetve ismét meghívott egy kis délutáni frissítőre, jót beszélgettünk, aztán elköszöntünk, mert hétvégére Conakryba megy. Megígérte, hogy Kassán meglátogat majd minket. Vacsorára rizs a menü, faszénen sült hallal és a gyakori hagymás szósszal.

2011. április 13. szerda
Háromnegyed hatkor a mellettünk lévő mecset müezzinjének énekére ébredünk, őt a falu összes kakasa követi. A bádogtetőn tyúkok kapirgálnak, igazi vidéki hangulat uralkodik. Reggelit követően indulunk rendelni, úttalan utakon botladozunk, sziklás utakon cipeljük a gyógyszerrel teli dobozainkat. Fák gyökereiből képződött természetes lépcsőkön kapaszkodunk fel, a táj gyönyörű. A kis öbölben zöld a tengervíz. A rendelő távolról már látszik, egy dombtetőn áll, helyes kis ház – üresen. Belül több helyiség, a gyerek és felnőtt rendelést itt is külön tudjuk megtartani. Nincs orvos, egy bába van, esős évszakban, amikor Conakry csónakban megközelíthetetlen, ő az egyetlen segítség a bajban. Nincs egészségügyi végzettsége, viszont nagyon ambiciózus, mindent autodidakta módon tanult eddig. A betegségek hasonlóak az eddigi tapasztaltakhoz. A gyerekek férgesek, köhögnek és lázasak. Népes családok látogatnak hozzánk, szerencsére kevés az alultáplált gyerek. A gyerekek nagyon szépen, tisztán felöltöztetve érkeznek – sokszor túlságosan is felöltöztetve, a több réteg ruhában nagyon melegük van. Gyakori, hogy keverik a lázzal a kimelegedést. Több hetes-hónapos ellátatlan sebekkel is érkeznek, ők fertőtlenítést és kötést kapnak. Hatalmas, elhanyagolt lábszárfekélyes nénit péntekre visszarendeljük, kötéscserére. Az alapvető higiénés ismeretek hiánya itt is jellemző. A fiatal lányok fogamzásgátlót szednek, van családtervezési program. A rendelésre betéved egy belga férfi is, aki hat éve él Guineában. Nagyon kedves, a nap folyamán küld nekünk hűtött vizet, nagyon jól esik a nagy melegben, pedig a rendelő szellőzése nagyon jó. Munka után invitál minket magához egy kis frissítőre. Örömmel elfogadjuk, a saját tervezésű házában fogad, sokat mesél a szigetről, a helyi szokásokról, emberekről. Elege van a civilizált világból, évente egyszer jár haza, de pár nap után már vágyódik is vissza. Megértjük, gyönyörű környezetben lakik. Nagyon köszönte, hogy ilyen messziről eljöttünk segíteni a helyieknek. Hosszasan ecsetelte az orvosi ellátás hiányából fakadó gondokat. Telefonjaink nemigen működnek, a térerő nagyon gyenge ezen a szigeten. Este parázson sült halat kaptunk vacsorára. A szálláson van tv is, éppen a helyi lottóhúzás ment, fel is jegyeztük a számokat, otthon meg is játsszuk majd, ki tudja?:) Közben folyamatosan csurognak a betegek, sokan este térnek vissza a halászatból, nappal nem tudnak a rendelésre jönni. A doktornők mindenkit megvizsgálnak, gyógyszert osztanak türelmesen, majd lassan nyugovóra térünk.

2011. április 12. kedd

Ma Conakryba kellett menni a gyógyszerkészletet feltölteni, kifogytunk a féregtelenítő gyógyszerből és a fájdalomcsillapítóból. Nagyon furcsa volt a nyüzsgő város (közel kétmillióan lakják, a környező országok, múltbéli instabilitása miatt rengeteg a bevándorló elefántcsontparti, sierra leonei, libériai, stb.) sok ember, dudáló autók és szemét mindenhol, a szigeten olyan nyugis a környék, teljesen elszoktunk a rohanástól, stressztől. Minden nap tesszük a dolgunkat, sokat dolgozunk, de a környezet ami körülvesz, jó hatással van ránk. Viszonylag gyorsan el is intéződik minden, veszünk gyümölcsöt és ásványvizet is, a szigeten ugyanis minden drágább (mangófa rengeteg van Kassán, de a gyerekek sokszor leszedik a még éretlen, zöld gyümölcsöket, így nem sok marad, a fővárosból kell hozni, más szigeteken már hoztak rendeletet ez ellen). A szakácsnő, Mme Camara ma is kitesz magáért, halat eszünk rizzsel és csípős káposztás szósszal. A doktornők kettőig dolgoznak, elfogy a nagy sor, majd utána össze kell pakolni a legfontosabbakat, a gyógyszereket és személyes dolgainkat, ugyanis mobilklinikánkkal átköltözünk Room szigetére. A kikötőben hosszas várakozás után megérkező motoros facsónakba helyi férfiak vittek ölbe. Fél óra után megérkeztünk, a kiszállás is körülményes, egyenként visznek ki minket a partra. Első látásra szegényebb a falu mint Kassa, az egészségügyi központja üres,be is van zárva. Ez a legkisebb sziget, 500 körüli lakossal. A szállásunk szerényebb, rozoga ágyak, villany és légkondi nincs. Sem párna, lepedő,takaró, de szépen lassan minden előkerül, még maláriahálót is kapunk. Eddig szerencsére nem sok szúnyoggal találkoztunk, ám az esős évszak közeledtével egyre többre lehet számítani. A szálláson több szoba van (az idelátogató turistáknak kialakítva), közös wc és zuhanyzó, vödörből öntjük magunkra a vizet. Gyorsan elhelyezkedünk, a magunkkal hozott gyümölcsöt (ananászt és mangót) esszük vacsorára. Kíváncsiak vagyunk a másnapra.

Április 11. hétfő

 Lassan két hete vagyunk itt, de sokkal többnek tűnik, mozgalmasak a hétköznapjaink. A reggelit követően ma kísérő nélkül indultunk dolgozni, minden csomagunkat magunk vittük fel a rendelőhöz. A tegnapi egész napos túra után ma mindenkinek nehezebben ment az egyébként nem olyan hosszú táv megtétele.

A rendelőhöz érvén sokan éppen a reggelijüket fogyasztották a földön. Egy idős hölgy reggel hat (!) óra óta várakozott a magyar doktornők rendelésére. Ráadásul a sziget túlsó feléről jött – tegnap megtapasztaltuk, hogy nem is olyan könnyű a terepen való gyaloglás. A kezdeti női fölény lassan megtörni látszik, egyre több férfi jelentkezik, legtöbbjük ízületi panaszokkal. A múlt heti csúnya fekélyes lábú nő visszajött kötözésre, szépen gyógyul a sebe, ő és Dr. Anna nagy örömére.

Dr. Trudi ma minden fontos kifejezést leírt szuszu nyelven, lassan tolmácsra sem lesz szükségeJ A 250-es vérnyomású asszonynak a kontrollon már csak 170-et mértünk. Gyerekeknek ma is leginkább férgesség elleni gyógyszert osztottunk és köhögést csillapítottunk.

Este kialakítottuk a heti programot, holnap délután új szigetre látogatunk, a Kincses szigetre, Roume-ra.

Április 9-10. szombat, vasárnap

 A jól megérdemelt szabadnapot reggel fürdéssel kezdtük, majd statisztikát írtunk és leltároztuk a gyógyszereket. Ma nagy nap van, mohamedán vallási áldozatot mutatnak be. Hatalmas marhát vágnak le, az asszonyok nagy fazekakban, evezőlapát nagyságú kanalakkal főznek egész éjszaka. Az áldozatból a sziget összes faluja kap majd. Az áldozati ebédet imádkozás követi, a szállástól nem messze található régi magtár területére várnak minket is, nem elég a vállunkat fedni, kendőt kell tenni a fejünkre is. 9 imam ül a földre terített szőnyegeken, felolvasnak a Koránból. A hívek pénzt ajánlanak fel az egyház javára

Vasárnap nagy szigettúrát teszünk, sziklát mászunk, fürdünk a nagy hullámokban, rekkenő meleg van. Meglátogatjuk az egykor magyar családok lakta kis kolónia házait, már csak romokat találunk. Az út során nagyon megszomjazunk, de nem találunk kis büfét, tovább kell mennünk  a következő faluba. Deszkákból összetákolt „bárt” találunk, jól esik a meleg kóla is. Este paprikáskrumplit főzünk, nagyon finomra sikerül.

Április 8. péntek

Ma imanap van, ennek ellenére a lehető legtöbb ember várt minket reggel. Egyre több kontrollos beteget látunk el, szépen gyógyulnak a sebek, karban vannak tartva a vérnyomás-problémák. A helyiek nagyon komolyan veszik a doktornők javallatait, fegyelmezetten betartják az utasításokat, bíznak bennük. A missziónak nagyon jó a visszhangja, a hivatalos szerveknél és a helyiek körében is. Közel hétszáz betegnél járnak a doktornők, ez tiszteletet ébreszt a helyiekben. Cukorkészletünk is erősen megcsappant a focicsapatnyi gyerek látogatásával. Ma többször kellett rendet tenni, mindenki egyszerre akarta megvizsgáltatnia magát. Az egyik férfi nagyon örült, hogy Dr. Trudi vizsgálta meg, fel is ajánlotta neki, hogy szívesen elveszi feleségülJ A következő beteg viszont felbosszantotta a doktornőt, mert súlyos cukorbeteg lévén a kórházban felírtak neki gyógyszert, ám ő azt nem váltotta ki, gondolta, nem kell sietni, ráér, ha legközelebb bemegy Conakryba. Dr. Trudi elmagyarázta neki, mivel jár ha nem szedi rendesen a gyógyszert. Az egyik betegtől ajándékba kaptunk mangót. Este Mme Camara grillezett halat készített tésztával. Vége az első munkás hétnek!

Április 7. csütörtök

A reggelit követően állandó kísérőnk, Abdullaye segített a csomagjainkkal. Ma egy hatalmas sérves kisfiú volt az első betegünk, be is utaltuk a kórházba. Szegénynek nagy fájdalmakat okoz ez a betegség. Sok magas vérnyomásos beteg jött vissza kontrollra, a nők ma is nőgyógyászati panaszokkal érkeznek. Rohamosan fogy a fájdalomcsillapító-készletünk, hamarosan be kell mennünk a fővárosba, utánpótlásért. Ez egy napos program lesz, nincsenek menetrendszerinti hajójáratok, figyelembe kell venni az apály-dagályt is.

Ma egy nő nagyon mutogatott a hasára, „bébé-bébé”, meglepődtünk, mert nem tűnt olyan fiatalnak már. Kiderült, hogy 39 éves, már van egy húsz éves fia, de nagyon szeretne még egy kisbabát. Ha természetes úton eddig nem jött össze, nem nagyon valószínű, hogy bárhogyan is fognak tudni neki segíteni, beutaltuk azért a kórházba. Sok asszony kérte már tőlünk, hogy valamit adjunk gyermekáldásra. Ma sok torokgyulladásos beteget láttunk el. Súlyos tachicardiás beteget kellett beutalnunk a kórházba. A rendelés vége felé, a tanórák után sok fiatal egyenruhás iskolás lány érkezik, nőgyógyászati problémákkal. Hamar kezdenek fejlődni az itteni fiatalok is, sokan szednek fogamzásgátló tablettát. A vele járó felvilágosítás azonban nem mindig történik meg. Ezt a szerepet is betöltik a magyar orvosnők, türelmesen elmagyaráznak mindent a betegnek. Meglepő tapasztalat, hogy még a 80 éves nénik is milyen szép, sima bőrűek, nincs visszerük, az arcukon kevés ránc, mindenki sokkal fiatalabbnak néz ki a koránál. Szegények persze belülről öregnek érzik magukat, „az egész testem fáj” már szállóige lett köztünk. Gyerekek csapatostul jöttek, köhögősen, lázasan. A férges szirupot is pótolnunk kell hamarosan. Ma nagyon párás, meleg volt az idő, jól kiszívta az erőnket, munka után lementünk a legközelebbi strandra lehűteni magunkat egy kicsit.

Ma egy alultáplált kisgyereket hoztak először, majdnem egyévesen újszülöttnek nézett ki, Dr. Anna azonnal beutalta a Donka kórházba, a fővárosba, valamilyen felszívódási rendellenessége lehet. Az alultápláltság ugyanis nem jellemző ezen a részen, az anyukák sokáig szoptatnak, sokszor úgy kell őket győzködni, hogy eljött az ideje a főtt krunplinak, rizsnek, gyümölcsöknek. Megtaláltuk a magas vérnyomás helyi, természetes ellenszerét is, ez a quinquéliba növény, ami vadon nő és levelét leforrázva jótékony hatású. Kóstoltuk mi is, zöldtea íze van. A természetben sok-sok gyógyszer található itt is, próbáljuk felhívni a figyelmüket ezekre is. Számos betegségre tudnának maguk is megoldást találni, csak nincsenek tisztában ezekkel. Minden nap mantrázzuk nekik a tengervizes fürdőzés jótékony hatásait (ráadásul ingyen van és akármerre néznek, tenger veszi őket körül, az egész sziget 12 km hosszú), ám eddig csak mosolygás és meglepett arckifejezés volt a válasz: „nem tudok úszni!" „nincs fürdőruhám!" „csak a gyerekek fürdenek!" nem adjuk fel. Ma is férges betegek voltak főleg, néhány torokgyulladás, izomfájdalmak, magas vérnyomás. Az egyik aranyos történet ma egy halászhoz kötődik: hányingere van és szédül, amikor a tengeren ringatózik. Sajnos tengeribetegségre nincs gyógyszerünk, próbáltuk neki elmagyarázni, hogy ez nem betegség, pályamódosításra kell rászánnia magát, ha nem javul. Epilepszia-gyanúval beutaltunk egy beteget a Donka Kórházba. A gyerekek lázasak, náthásak (orrtisztításra is jó a tenger sós vize), férgesek. Ma is sikerült a napi penzumot, a 80-80 beteget ellátni.

2011. április 5. kedd

Reggel hét körül világosodik, mi is a nappal kelünk, kezdünk átállni a természetes ritmusra. Reggelire általában rántottát, vagy kockasajtot esetleg konzervszardíniát kapunk. Kellemes az idő, enyhe szellő fújdogál, a nap sem éget még. A csomagjainkat és a kutyát felpakolva kezdjük a mai napot. Helyi tolmácsaink dél körül már nagyon fáradnak, nincsenek hozzászokva a magyar doktornők ritmusához. A gyerekrendelésen a gyerekeket kísérő anyukák is sorra kerülnek, bár sokan vannak, akik sorban állnak még egyszer. Sok nőgyógyászati fertőzéssel is találkozunk. Próbáljuk rábeszélni őket, hogy a partnereiket is hozzák magukkal, hiszen a terápia úgy lesz igazán hatékony. Az ízületi bántalmakra és az elfertőződő sebekre a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb megoldás a tengervizes fürdő lenne, ám a helyiek nem igazán használják ki ezt a nagyszerű lehetőséget. Sokuknak a receptre is ráírtuk: Atlanti-óceán! Ezzel a napi tisztálkodást is meg tudnák oldani, kevesebb férges, amőbás betegség lenne, a kutak vize ugyanis nem tiszta. Afrika más területeihez hasonlóan a higiéniával nem sokat foglalkoznak, pedig itt sokkal jobbak lennének a körülmények, mint a fővárosban, Conakryban. Ott a nagy por és füst miatt rengeteg az asztmás beteg. Azt az elenyésző számú maláriás beteget, akikkel eddig a rendelések alkalmával találkoztunk, mindannyiukat a fővárosban csípték meg a szúnyogok. A gyerekrendelésen általában a lányok sokkal bátrabbak, ügyesebbek, a fiúk sokszor (és jó hangosan) hisztiznek, félnek. A végére azonban mindegyikük megbarátkozik, nagyrészt a cukorkának köszönhetően. Ma is fejenként 80-80 beteget sikerült ellátni a doktornőknek. Dr. Trudi ma is sok vérnyomásos beteget látott el, illetve egy csúnya fekélyes sebet is tisztított. Leginkább a fájdalomcsillapító fogy, minden nőnek „az egész teste" fáj. Sokat dolgoznak füstben, halász férjeik által fogott halakat ők füstölik, majd rőzsét gyűjtenek, piacra járnak, cipekednek és természetesen a gyerekekkel is ők foglalkoznak. Este hal volt a menü, kuszkusszal. Megcsináltuk a napi statisztikát, majd ágyba dőltünk.

Virággal ma cseréltünk, ő Dr. Annánál asszisztenskedett, a gyerekrendelésen, én pedig Dr. Trudival dolgoztam együtt. Érdekes esetekkel találkoztunk, többek között a 250-es vérnyomásos beteg és a 31-es vércukorszintű asszony döbbentett meg minket. Sokukat visszarendeltük kontrollra, kíváncsiak vagyunk, eljönnek-e. vérnyomást és vércukorszintet szinte mindenkinél mérünk, a felnőtt betegek kétharmadát ma a vérnyomásproblémások tették ki. Ma is inkább nők és gyerekek jöttek, a férfiak vagy félnek, vagy a tengeren halásznak - majd kiderül. Gyerekeknél ma is lázas, köhögős tünetekkel érkeztek. Felpuffadt hasuk és étvágytalanságuk jelzi, hogy férgesek is, vettünk sok kukac elleni szirupot, azt Dr. Anna a kisebbek szüleivel rögtön be is adatja, hogy megtanulják, hogyan kell adagolni. Érdekes módon családonként 2-3 gyerek a jellemző, kevés a futballcsapatnyi gyerek,nem úgy mint Kongóban és főleg Maliban. Viszonylag kevés a kismama is. A többnejűség - muszlim ország lévén - azonban itt is jellemző. Ami meglepő, hogy nem elvakultak, a nők sokszor járnak nemhogy fedetlen fővel, hanem sokszor mélyen kivágott ruhákban. Az internet nagyon lassú, a helyi kártyáinkkal is nehezen tudunk még mindig az otthoniakkal kapcsolatot tartani, de mindenkinek üzenjük, hogy jól vagyunk, sokat dolgozunk az európai ember számára nagyon meleg és párás időben, de már kezdünk hozzászokni. A rendelőnk egyébként nagy kőház, külön termekkel. A betegek itt is tódulnának be, néha előfordul, hogy az utolsóként érkezettek szeretnének elsőként bejutni, a többiek ilyenkor nagy zajjal próbálnak igazságot tenni. A szuszuk egyébként heves vérmérsékletűek, de amint kiadták a dühüket, megint nagyon kedvesek és mosolygósak.

Délután háromkor elfogyott a nagy sor, jól kidolgoztuk magunkat.

Első hétvégénk, van mit kipihennünk, akklimatizálódnunk, elfáradtunk az előző napokban. Sokat utaztunk, szerveztünk, ismerekedtünk a helyi emberekkel, szokásokkal, hogy minél jobban indulhasson az első guineai misszió. Nagyon vártak minket, ma a Conakry város egészségügyi elöljárója is meglátogatott minket, főtt tojást most nem hozott, de ismét örömét fejezte ki és sok sikert kívánt nekünk. Hétágra sütött a nap, ezért úgy határoztunk, hogy meglátogatjuk a sziget egyik távolabbi strandját. Mindig kapunk egy helyi kísérőt, aki általában a tizenöt éves Abdullaye, a hotel vezetője ugyanis ragaszkodik hozzá, hogy még véletlenül se akadjon semmilyen gondunk. Nem mintha bármitől is kellene félnünk. Már mindenki ismer minket a szigeten, kedvesek és mosolygósak, azon kívül, hogy a gyerekek kórusban zengik a „foté, foté"-t, ami szuszu nyelven fehéret jelent (Kongóban ez a „muzungu", Madagaszkáron a „vaza"). Mindannyiunk nyakában lóg a fényképezőgép, így hamar kialakult a szójáték: Foté, fotó! A gyerekek itt is nagyon élvezik, ha fényképezik őket, jóket nevetnek, amikor magmutatjuk nekik a képeket. Kutyánk is van, a szállás „kokondó"-ja (kutya) nagyon hozzánk nőtt, dolgozni is jön velünk, leheveredik az árnyékba és türelmesen várja, hogy elfogyjon a nagy sor, ami reggelente vár minket. Először Bélának hívtuk, aztán áttértünk a Marcira illetve a Kokóra. A partra is jön mindig velünk, élvezi a vizet, a helyiek ugyanis nemigen foglalkoznak vele, sokan félnek is a kutyáktól. Az első strandon, amit kinéztünk, tíz eurót akartak velünk fizettetni, aztán az egyik helyi asszony mutatott nekünk egy másik öblöt, ahol zavartalanul fürödhettünk. Az asszony egyébként kagylókat, csigákat és cápaállkapcsot is árult, ajándékba kaptunk is egy-egy fehér kagylót. A biztonság kedvéért aztán bejelentkezett a hétfői rendelésre. Eddig nem sok európaival találkoztunk itt, de az egyik strandon rengeteg, Conakryban élő-dolgozó vagy csak egyszerű turista „foté" jön ki hétvégére a szigetre. Itt tiszta a levegő, kevés a szúnyog, így a maláriaveszély is, a víz pedig finom. Visszatérve a szállásra gyógyszereket pakoltunk, készülődtünk egy kicsit a másnapra, hosszú hét vár ránk.

Március 29. kedd és 30. szerda

A repülőtéren Balogh Sándor az Afrikai-Magyar Egyesület elnöke búcsúztatta a négytagú missziót, elkészültek az utolsó fényképek, majd elindult az AHU VIII. önkéntes orvosi missziója, hogy egy hónapon keresztül gyógyítsa a beteg gyermekeket és felnőtteket. Nagy út várt ránk, Milánón és Casablancán keresztül utaztunk Conakryba, a guineai fővárosba.

Átszállások és hosszú várakozások után másnap hajnalban és fáradtan érkeztünk meg Nyugat-Afrikába

Nagy meglepetésünkre minden csomagunk rendben megérkezett, úgy látszik, a csomagpakolás Afrikában olajozottabban működik, az előző három misszió hazaérkezésekor ugyanis hiába vártuk a bőröndjeinket, azokat Európában elkeverték. Dr. Steier József, az AHU egyik tagja segített a misszió előkészítésében, ő gyerekkorát Guineában töltötte, szinte helyinek számít. Az egyik kollégája várt minket a reptéren, nagyon kedvesen fogadott minket, el is vitt a családjához, hogy pár órát tudjunk aludni. Az út utolsó szakasza ugyanis még hátravolt, a misszió helyszínéül a fővárostól 7 km-re található Los-szigetek szolgálnak majd. Bázisunk és lakhelyünk Kassa szigetén lesz, de mobilklinikánkkal a környező, nagyobb szigeteket is meglátogatjuk majd. Egy gyors reggelit követően látogatást tettünk az Egészségügyi Minisztériumban, ahol magas szinten fogadtak minket, üdvözölve és megköszönve azt a nagylelkű munkát, amit a doktornők a szigeteken végezni fognak. Conakry város egészségügyi elöljárója pedig zacskós vízzel és egy-egy főtt tojással ajándékozott meg minket. Kicsi ugyan meglepődtünk, de örültünk az ajándéknak, főleg a víz esett jól a tikkasztó melegben. Izgatottan szálltunk autóba, hiszen még ma áthajózunk a szigetekre. Vettünk palackozott ásványvizet, gyümölcsöket, helyi telefonkártyát és feltöltést, hiszen ezek beszerzése a szigeten nehézkes. A kikötőben dolgozó helyiek a csomagjainkat bepakolták az ötméteres motoros fa csónakba, majd minket is besegítettek és máris indultunk ez enyhén hullámzó vízben. Kassa szigete a fővárosból nagyon jól látszik, húsz perc után meg is érkeztünk az egy rákfajról (Guemba) elnevezett szállásunk kikötőjébe. A két doktornő egy szobába került, mi pedig Virággal a másikon osztozunk. Egy hónapig ez a teljesen elfogadható szállás lesz az otthonunk. Áram ugyan csak este hét és éjfél között van, a generátort kizárólag ilyenkor indítják be. Telefon és laptoptöltést így estére kell majd időzíteni. A mai utolsó látogatást a helyi rendelőben tettünk, amelyet pár napja frissen kifestettek. Nagy tömeg várt minket, a helyi vezetőknek és az egészségügyi központ személyzetének is bemutatkoztunk. A rendelő udvarán áll az a mentőautó, amelyet a 2009-es Budapest-Bamako Rally során az AHU adományaként kapott a sziget. Visszatérve a szállásunkra a szakácsnő, Mme Camara finom hallal és rizzsel várt minket. Este senkit nem kellett ringatni, mindenki fáradtan zuhant az ágyba, másnap reggel 9-kor indulunk a fővárosba, a gyógyszerelosztó központba.

Március 31. csütörtök

Meleg reggel ébresztett minket, a gyors de finom reggelit követően be is szálltunk az értünk küldött csónakba, hogy megvegyük a gyógyszereket. Először azonban a kórházban vezettek körbe minket, hatalmas nagy épületkomplexum, a körülményekhez (és az eddig általunk meglátogatott afrikai kórházakhoz) képest elég jól felszerelt, minden osztály megtalálható. Pénzváltás után az egész Guineát ellátó gyógyszerközpontba mentünk, ahol a hosszú listát átnézve megvettük a legszükségesebb gyógyszereket: fájdalomcsillapítót, férgesség elleni gyógyszert, maláriatablettát, antibiotikumot, multivitamint, magas vérnyomás elleni gyógyszert stb. Az orvosi eszközöket, gumikesztyűt, tűt, fecskendőt, kötszereket és műtősruhát otthonról hoztunk magunkkal. A nagy dobozokkal csónakra szálltunk, késő délután lett, mire megérkeztünk. Az egész napos rohangálás és várakozás után aztán lementünk a legközelebbi strandra és végre megmártóztunk az Atlanti-óceán nagyon meleg vizében. A sziget egyébként arról híres, hogy Stevenson erről a helyről írta a Kincses sziget c. könyvét. El is hoztuk, hátha valamelyikünk kiolvassa belőle, merre is induljunk a kincs keresésére.

A kommunikáció elég nehézkes, a helyi kártyáink nem teljesen működnek (smst tudunk küldeni az otthoniaknak, viszont a választ nem kapjuk meg), a magyar telefonjaink pedig még nem álltak át a helyi szolgáltatókra. Az internet nagyon lassú, hosszú perceket töltünk egy-egy rövid levél megírásával.

Vacsorára ismét halat kaptunk, ezúttal sült krumplival.

Április 1. péntek

Az első munkanap! Reggel felpakoltuk a gyógyszereket, majd fél órás séta után megérkeztünk a rendelőbe. Sokan vártak már ránk, nagy meglepetésünkre csak nők és gyermekek. Kongóban és Maliban már megszokhattuk, hogy mindig a férfiak jönnek először, nem engedve előre a gyerekeket, időseket, asszonyokat. Gyors berendezkedés után el is kezdődött a rendelés, az első két beteget még együtt látták el a doktornők, majd különválva, Dr. Annához a gyerekek, Dr. Trudihoz a felnőttek álltak be.

Dr. Anna rutinos, visszaköszöntek nála az előző missziók tapasztalatai: gyerekeknél leginkább felső légúti megbetegedések, láz, hasmenés, férgesség voltak a leggyakoribb panaszok. Egyikük szurit is kapott. Szegényke annyira meglepődött, hogy kitépte magát az anyja karjaiból, így rosszul járt, mert még egy szúrást ki kellett bírnia. A színes lufi azonban megtette hatását, a legjobb gyógyszer a cukorka mellett. Érdekes módon alultáplált gyerekkel első nap nem találkoztunk. Tolmácsunk, a helyi doktornő is megvizsgáltatta magát, ízületi panaszai voltak. Anna a fájdalomcsillapító mellé felírta az Atlanti-óceánt is terápiaként, egy kis úszás a sós vízben nagyon jótékony hatású lenne számára. Ajánlottuk neki, hogy megtanítjuk úszni is, de érdekes módon a helybéliek felnőtt korukban már nem mennek be a vízbe, csak a gyerekek játszadoznak benne.

Dr. Trudihoz két, nem mindennapos betegséggel érkezett páciens: egy fiatal nő elődomborodó, hatalmas hassal, aki nem tudta, mi van benne. Először természetesen terességre gyanakodott a doktornő, majd a vizsgálat során derült ki, hogy hatalmas mája és lépe van. Szegény kórházi kezelésre és kivizsgálásra szorulna, reméljük, el is megy a Conakryi-i kórházba. Egy másik beteg palpitációra panaszkodott (érdekes, hogy ismerte ezt a szót), érelváltozást diagnosztizált nála Trudi, fél almányi dudor pulzált a nyakán, ő is operációra szorulna.

Érdekes módon és Madagaszkárhoz hasonlóan itt is rengeteg a magas vérnyomásos beteg, Egyik közülük fejfájásra panaszkodott, miután Dr. Trudi megmérte, nem hitt a szemének220-at mutatott avérnyomásmérő. Vissza is rendelte kontrollra a következő hétre.

Afrika más részeihez hasonlóan a nők itt is rengeteget dolgoznak, cipekednek. Sokan jöttek gerinc- és ízületi bántalmakkal, mozgásservi fájdalmakkal.

A pénteki imanap miatt a rendelést fél négykor befejeztük, a helyi személyzetnek szétosztottuk a megmaradt banánokat, nagyon hálásak voltak, hiszen nem tartottunk ebédszünetet és nincsenek ilyen tempóhoz szokva. Hétfőn folytatjuk!

+ + +

ELINDULTAK! - Újra több ezer emberen segítenek!

Képgaléria az indulásról

2011. 03,.29-én reggel útnak indult Dr. Révész Gertrúd, dunaújvárosi háziorvos, Dr. Jakkel Anna kecskeméti háziorvos, Viniczai Virág francia tolmács és Kiss Virág AHU-koordinátor a nyugat-afrikai Guineába, hogy orvosi ellátást nyújtson a helyi gyermekeknek és felnőtteknek.

Az Afrikai-Magyar Egyesület immár nyolcadik alkalommal küldte orvosait és önkénteseit - Kongó, Mali és Madagaszkár után ezúttal Guineába. A négytagú csapat egy hónapon keresztül végzi gyógyító tevékenységét a Los-szigeteken, a guineai fővárostól, Conakry-tól 7 km-re. A misszió tagjai mobilklinika üzemeltetésével segítenek a rászoruló családokon, beteg gyermekeken.

Előzmények

Indul a VIII. önkéntes orvosi misszió

 Az Afrikai-Magyar Egyesület nyolcadszor is belevág. Dr. Révész Gertrúd, dunaújvárosi háziorvos, Dr. Jakkel Anna kecskeméti háziorvos, Viniczai Virág francia tolmács és Kiss Virág AHU-koordinátor március végén indul a nyugat-afrikai Guineába, hogy orvosi ellátást nyújtson a helyi gyerekeknek és felnőtteknek. Az egyhónapos misszió alatt mobilklinikát működtetve dolgoznak majd a Guineához tartozó Los-szigeteken. Az egyesület célja, hogy egészségügyi központot alakítson ki a helyszínen. Szeretettel várjuk felajánlásaikat, régi, de még használható orvosi felszereléseket, segédeszközöket, ruhákat az alábbi elérhetőségeken: Kiss Virág +36-20/262-42-44 és Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Köszönjük, hogy együtt segíthetünk!