Egy kis hangulatjelentés a mali fővárosból:

"Bamakó viszonylag csendes, már csak ritkán hallani puskalövéseket. A tegnapi kommünikében a puccsbizottság elnöke megtiltotta a katonáknak a levegőbe lövöldözést. Mindennek ellenére a hangulat rossz, nagy a bizonytalanság.  A szomorúság oka a fosztogatások, a kocsi lopások. Egyenlőre ezek a támadások az elnök és ahhoz közeli emberek házait és kocsijait érintik hivatkozva arra, hogy korrupciós pénzekből szerezték azokat.

A helybéliek is szomorúak, úgy veszem észre, hogy szégyenlik magukat a fosztogatások miatt. Fejcsóválva mondják a betörött kirakat láttán, hogy nálunk ez sosem volt szokás. És tényleg, bár Touré elnököt állandóan kritizálták, mivel nem ismerik a puccsistákat, azok félelmet keltenek.

A  külföldiek is félnek, hogy esetleg a fosztogatás átterjed más gazdagnak látszó házakra is. Ettől én is tartok. Mai feladatom a csomagolás mellett a hátrahagyott tárgyak leltározása. Szomorú feladat, talán sosem látom őket újra. Egyre az jár az eszemben, hogy vajon mit kezdenek majd a magyar könyveimmel. A szüleimtől örökölt bőrkötéses Ady vagy Arany János kötet, a színesvásznú Villágirodalom Remekei vajon visszakerülnek-e valaha is Magyarországra.

A boltok is zárva vannak. A közeli pékség, kávézó betörött vitrinje tanuskodik arról, hogy a bolttulajdonosok jogosan félnek. A szomszéd kisbolt titokban kinyitotta hátsó ajtóját és egy óra alatt féléves forgalmat bonyolított le. Mikor ott jártam ásványvíz már nem volt, és majdnem az utolsó lisztet emeltem le a polcról. Az elöttem fizető kínaiak letakarították a szardíniás polcot és a legtöbb ehető konzervet.

Másik félelmünk az áramszünet, ami egyre gyakoribb. Különösen éjszaka nehéz elviselni a 40C-os hőséget légkondi nélkül, folytogató szunyoghálóban. Most már egy órája áramszünet van, lassan felmelegszik a ház a kinti hőmérséklere. Most átérezhetjük milyen lehet a szomszédos kunyhókban szorongani 40-43C-ban a kijárási tilalom idején. Nem is csoda, hogy nem tartották be sokan!

Üdv. A."