HÁTTÉRANYAG

A KELET-KONGÓI KONFLIKTUS TÖRTÉNETE

(a jelenlegi humanitárius válság előzményei)

1998 és 2004 között véres polgárháború dúlt a Kongói Demokratikus Köztársaság területén, amelybe kilenc más afrikai állam is bekapcsolódott. Az egyik prominens segélyszervezet (IRC) szerint, több mint három és fél millióan haltak meg a fegyveres összecsapásokban és a háború okozta éhínségben, betegségekben. Több százezren váltak menekültté. Összesen ötven millió ember életére volt negatív hatással a háború.

1996 októberében Ruandából harcoló csapatok érkeztek és Laurent Desiré Kabila vezetésével, az akkori kormány és annak vezetője: Mobutu Sese Seko ellen indultak. Mobutu elhagyta az országot és 1997. május 17-én Kabila, elnöknek kiáltotta ki magát.

A legutóbbi harcok 2008 augusztusában kezdődtek és novemberben voltak a legintenzívebbek. Ennek következményeként több mint 250. 000-en hagyták el lakóhelyüket. Közel 40.000 ember menekült át Ugandába. Ismételten többen állnak egymással szemben. Egyrészről a tutszi többségű Laurent Nkunda által vezetett CNDP másrészről a gyéren felfegyverzett, alulfizetett kongói kormánykatonák, az őket támogató Mai Mai csapatok valamint a Hutu Interhamwe.

Ha két elefánt harcol a fű az, amelyik szenved, tartja egy kelet-afrikai közmondás. Itt is a harcok legnagyobb áldozata a lakosság. A Goma – Észak Kivu provinciális fővárosa – környéki táborokban, ahol a közel 250. 000 ember menedéket talált, kolera tört ki és szedi áldozatait. A nemzetközi segélyszervezetek nehezen tudják eljuttatni a segélyeket az út rossz állapota, illetve a harcoló felek miatt.

Néhány segélyszervezet van jelen a térségben, akik többnyire gyors csomagokat – élelmiszert, takarókat, vödröket – osztanak. A menekültek sátrakban húzzák meg magukat, de némelynek az sem jut. Kukorica háncsból építenek maguknak szállást, amire fóliát borítanak, hogy védekezzenek az eső ellen.

A legtöbbjüknek nincsen megfelelő ruházata, ami védene a hideg ellen, az átlag hőmérséklet a területen éjszaka akár 5 fok köré is süllyedhet.

A CNDP által megszállt kongói területeken a szükség hatalmas. Nincsenek orvosok, gyógyszerek, fájdalomcsillapítók, orvosi felszerelések. A gyermekbénulás, kolera, és a véres hasmenés fertőzéses betegség szedi áldozatait.

Itt még csak remény sincsen arra, hogy bárki is megfelelő orvosi ellátáshoz jusson, vagy a gyermekeket beoltsák gyermekbénulás ellen. Senki nem mer erre a területre jönni.

A menekültek vérengzésekről számolnak be, a harcoló felek a holttesteket tömegsírokba dobálják. Mindkét oldalon gyermekeket rabolnak el és soroznak be, ahol a kisfiúkat 12-13 évesen katonaként, a kislányokat szexrabszolgaként és hordárként használják. Az UNICEF becslése szerint 2008. novemberben több mint 4.000 gyermek esett a besorozás áldozatául. Mindezen eseményeket a 17. 000 fővel jelenlévő ENSZ békefenntartók (MONUC) sem tudják megakadályozni, csak néhány területet tudnak ellenőrzésük alatt tartani. A nemzetközi diplomácia is próbál nyomást gyakorolni, de egyelőre kevés sikerrel. A menekültek helyzete napról-napra kilátástalanabb.

Afrikai – Magyar Egyesület

Kiss Virág
Tel.: +36 20/262-4244
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.