Dr. Kozári Karina Mária
Eredeti végzettségeimet tekintve bölcsész, mérnök, jogász.
Leginkább viszont a sokat utazó „jolly joker". Széles érdeklődési terület, talpraesettség, nyitottság és mérhetetlen segítőkészség, ami leginkább jellemzi a személyiségemet.
Polgári foglalkozásomat tekintve jogi előadó (jogász), mellékesben pedig „világjáró kalandor".
Az AHU színeiben az orvosi misszió főkoordinátora, egyébként pedig túra vezető az Eupolisz utazási irodánál. Munkáim mellett másodévesként kulturális antropológiát hallgatok a Babes-Bólyai Tudományegyetem és a Budapesti Corvinus Egyetem közös képzésében.
Afrika közép-keleti régiójában már több hónapot töltöttem el. Kalandos, néha igen-igen szegényes körülmények között dolgoztam, kutattam a helyi törzseket, kultúrákat.
Az orvosi misszió kísérése, folyamatos segítése mellett feladatom a Mbaleban található St. Kizito árvaház valós igényeinek felmérése és egy, a későbbiekben állandóan rendelkezésünkre álló orvosi bázis felállításának előkészületei. Mindezek mellett, napjainkat egy blog formájában örökítem meg. Az érdeklődök az AHU oldalán követhetik mindennapjainkat Ugandában.

Dr. Szabó György
Pócsmegyeri háziorvos vagyok, epidemiológus, félig-meddig mikrobiológus, barlangi mentő, buddhista lelkületű.
A trópusokkal 2005-ben Indonéziában ismerkedtem meg és egyből beleszerettem ebbe a környezetbe, ezért ide még kétszer visszatértem. 2013-ban lehetőségem nyílt az AHU segítségével, hogy Afrikába utazzak, ahol több száz betegen segítettünk, kicsiken és nagyokon, fiatalokon és öregeken egyaránt. A hétköznapi életben is ezt csinálom, a kis falumban, mely a Szentendrei szigeten található. Különösen fontosnak tartom, hogy a missziós útjaim során sokat tanulhatok, bővíthetem a tapasztalataimat. Idén a csapat szakmai vezetését én látom el, emellett tanítom és támogatom a fiatal, velem utazó kollégákat.
Rendkívül élvezem, amikor az apró tünetekből, személyiség változásokból képes vagyok megfigyelni és leírni az ismert betegségeket, ezzel új szindrómákat fogalmazok meg.
Maximalista vagyok, azt gondolom, hogy a csapatban csak a koordinátorunk tesz rajtam túl ebben. 
Szeretnék még sokszor részt venni az AHU, de akár más szervezetek humanitárius küldetéseiben, hogy minél több betegen segíthessek, bár a pócsmegyeriek és a családom aggódva veszik tudomásul a hírt, hogy újabb misszióba készülök.

Dr. Fischer Dániel vagyok 2013-ban végeztem a Semmelweis Egyetemen, általános orvos szakon. Jelenleg a Péterffy Sándor Utcai Kórház, Balesti Intézetének Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztályának rezidensorvosa vagyok.  Emellett főként sürgősségi ellátásban szereztem szakmai tapasztalatot. Dolgoztam az Országos Mentőszolgálatnál ápolóként, illetve később a Szent Imre Kórház Sürgősségi Osztályán általános orvosként. Szakosodásomtól függetlenül dolgozom alapellátásban is, háziorvosi ügyeletben. A missziós orvoslás mindig szerepelt a terveim között. Most adódott egy lehetőség, így jelentkeztem is az AHU ugandai missziójára. Korábban nem jártam Afrikában, nagyon kíváncsi vagyok erre a számomra teljesen ismeretlen világra, az országra és a lakóira. Nagy kihívás lesz az itthoni ellátó rendszerben megszerzett tudásunkat kamatoztatni a viszonylagosan behatárolt lehetőségek között. Tapasztalataim szerint a nehéz körülmények ellenére Magyarországon azzal a biztos tudattal dolgozhatunk, hogy minden betegnek - társadalmi helyzetétől függetlenül- meg tudjuk adni a csaknem azonnali kivizsgálás és kezelés lehetőségét. Hátunk mögött áll egy bejáratott „betegút”, amely minden betegség esetében kitűzi az kezelés irányát elsősegélytől a legmagasabb szakellátásig. Ez a korábbi missziók tapasztalata szerint Ugandában távolról sem adott, így egy-egy orvosi eset vagy az egész ellátó tevékenységünk sikere egészen mást jelent majd, mint amit megszokottan elvárhatnánk. Beszélgetéseim során is sokan fogalmaztak meg kritikát az ilyen fajta kiküldetések eredményességét és célját illetően, hogy mennyire parányi segítség ez valójában és a kezelések és életmód tanácsok úgyis megtörnek a helyi szokásokon és kulturális sajátosságokon. Ezeket a véleményeket el tudom fogadni, de abban sem vagyok biztos, hogy fejlődés üteme egy ember vagy misszió léptékében értelmezhető vagy egyáltalán felfogható lenne. Nehéz lesz ezt megemészteni, azzal együtt, hogy a kompetencia határainkat is kemény feladat lesz jó arányérzékkel a körülményekhez szélesíteni. Ezzel együtt bízom abban, hogy a rendszeres missziók, az éppen kiépülőben lévő állandó egészségügyi bázis, valamint a helyi nővérekkel és orvosokkal történő együttműködés valóban hatással lehet a régió helyzetére. Más oldalról pedig nagyban szól egy misszió rólunk, a résztvevőkről is. Számunkra pedig ez mindenképpen nagy kaland lesz.